Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

ifj. É. István: Mindennapi tapasztalataim szerint rettenetesen heterogén képet mutat a mezőgazdaság. Rálátásom is van erre a környékre, hiszen a cukorrépa-termelésben nagyon sokan érdekeltek. Közülük vannak olyan nagyüzemek, amelyek szilárdan állnak. Ha a vezetés értelmes, akar valamit csinálni, és működik a szövetkezet. De nagyon kevés van ilyen. Mások esetleg azért fogják túlélni, mert a tagság nem akar kilépni. Ok reménykednek, hogy így többre haladnak. Az üzemek további része még elvegetál valahogy, bomlás alatt vannak, kisebb-nagyobb csoportok válnak ki belőlük. A fennmaradó rész már megszűnt vagy megszűnik. A magántermelők sem egyformák. Egy részük komolyan gondolja, adott a szaktudás, amihez valamennyi tőke párosul. Vannak viszont olyanok, akik földhöz jutottak ugyan, de eleve bukásra vannak ítélve. Hozzánk is jönnek, érdeklődnek licitáljanak-e földet vagy sem. Azt se tudják, mi fán terem, de répát akarnak termelni. Ha belebuknak, akkor jönnek felelőst keresni. Hibáztatnak bennünket, amiért nem fizetünk, pedig nincs miért, hiszen nem termeltek semmit.

A gyár körzeti felügyelőket alkalmaz, akik megadják a cukorrépa termeléséhez szükséges összes információt. A termelők pénztelensége ott tart, hogy a cukorgyár az alapanyag biztosítása érdekében megfinanszírozza a termelést. Aki például most ősszel igényelte a műtrágyát, megvehette, és csak a jövő évi termésből kell majd kifizetni. Ugyanígy kiadjuk a vetőmagot és a növényvédő szereket is. A mi kft-énkben a vetést és a betakarítást is meg lehet hitelezni, sőt gépet is kaphat a termelő. Mindent csak a betakarításkor kell fizetni. így aztán több termelővel kooperálunk.

1990-ben 120 partnere volt a cukorgyárnak, tavaly 300 körül, jövőre szerintem 400 felett lesz. A nagytermelők területe csökken, belépnek a kicsik.

— Hogy én miért vágtam bele ? — Először is a munkám borzasztóan szezonális. A cukorrépához, pontosabban a termesztés a műszaki oldalához kötődik. Tavasszal a vetéskor és ősszel a betakarításkor van viszonylag több munkánk. Most, amikor hirtelen leesett és meg is maradt a hó, két hétig igencsak itthon voltam. A gyárbeli munkám mellett marad időm. Emiatt tudok a gazdálkodással foglalkozni, meg az is igaz, hogy én nagyon szívesen csinálom ezt. Mióta eszméltem, ezt láttam. Nem akarok nagy szavakat hsználni, de ez egyúttal egy kihívás. Van most már földterületünk, ami a mai fogalmakhoz képest nem kevés. A gépesítést tanultam az egyetemen, utána ezt végeztem a tangazdaságban, így ettől nem is nagyon félek. A gazdálkodás többi részét — megmondom őszintén - meg kell tanulnom. Ott vannak az asztalomon a növénytermesztési, növényvédelmi szakkönyvek, amelyeket nap mint nap kézbe kell vennem.

Apu nagyon jól értett hozzá, ez volt a hivatása, és itthon is ezt csinálta. Akkor hirtelen itt maradtunk nélküle. Nekük megvolt a saját földterületünk. Máról-holnapra kellett átállnom, akkor nagyon nehezen tudtam beosztani az időt. Ez nagyon kemény időszak volt. Ráadásul — ahogy lenni szokott - a baj nem járt egyedül. Hozzá- kezdtünk a tavaszi munkákhoz, erre kitörött az utánfutó kereke. Néhány nap múlva árpavetőmagért kellett menni, akkor az Aro ment tönkre. így indult a tavaszunk, igazán csak az aratás végére értük utói magunkat. A szerencsétlenségben szerencse, hogy végül is anyukám talpon maradt. Anyukám mindig nagyon jól tudott szervezni. Nem tanulta, de akár taníthatná. Ezzel aztán jól le tudta foglalni magát. Nagyon nagy szerencse, hogy így alakult.

Ebben az évben anyukám állandóan kalkulált, én meg sakkoztam a pénzzel. O nem szeret bankba járni, nem szeret ilyen helyre menni. A bankszámlánkkal én foglalkozom a legtöbbet, én tudom, hol mennyi van. Folyton számolgatom, maradjon is, meg jusson is mindenre. Ez nem egy egyszerű dolog, mert sok minden elúszhat. Aki elkezd gazdálkodni, annak érteni kell valamennyire a pénzhez. Azonkivül egy pici jogi ismeretre is szükség van, mert szerződéseket kell kötni, a társadalom47