Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

ott vagyunk, kft-ügyben intézkedünk. Az az igazság, gyakorlatilag egész nap együtt vagyunk. Magam részéről mégis azt szeretném ha különválnánk.

Voltak már ebből afférok, kisebb nézeteltérések. Sok volt a vélemény. Nekünk fiúknak kell a gazdálkodásra és az irányítására pontot tenni, mert ez nem kimondottan nőknek való dolog. Ha a lányok is bekapcsolódnak, akkor tíz ember véleményét összeegyeztetni már borzalmasan nehéz. Végül is közös álláspontként leszögeztük, ha le kell ülni, akkor tényleg csak az öt fiú üljön le, és foglaljanak állást ők. Sokkal egyszerűbb és könnyebb így közös nevezőre jutni. Tapasztalatból mondom, mert voltak egész estébe nyúló parttalan vitáink, amelyeknek nem volt semmi értelme. És pontosan emiatt, sőt akkor még a végén valaki meg is sértődött. Természetesen döntéseink minden család életét befolyásolják valamilyen formában. Ezt viszont kiki otthon megbeszélheti és tisztázhatja saját álláspontját. A kft hivatalosan ugyan csak egy éve alakult, de az előkészületeket is számolva kétéves múltunk van, és ezalatt sokat tanultunk. Megismertük saját gyöngeségeinket és látjuk gyermekbetegségeinket. Ezeket nem tudjuk rögtön kinőni vagy kivédeni, de legalább látjuk, hogy hol vannak a gyenge pontjaink.

Ózv. É. Istvánná: Kicsit csodálkoztam, amikor ennek a kft-nek nekivágtak. Mindenki nagyon elfoglalt volt. Az egyikük Pesten lakott, a másiknak, a harmadiknak is komoly főállása volt. Nem lehetett összeegyeztetni. Fiatalok voltak, megpróbálták. Nagyon jó, hogy még csak a bérelt földeken indultak neki és nem a sajátjukén.

Olyan jövedelmet, hogy csak abban dolgozzanak, nem tudtak biztosítani. Mivel rokonok voltak, segítették egymást. Nekünk nincs vetőgépünk, T. Iminek viszont volt, de neki nem volt tárcsája, a fiam viszonzásképpen megtárcsázta az ő földjét, így akartak összefogni, de végül inkább szépen átadták egynek a kft-t. Egymást azért továbbra is segítik.

E. Vencel: Tavasszal, április-májusban felmerült a másik két üzlettárs, Pista és Feri részéről, hogy van-e igazán komoly koncepció a működtetésre. Akkorra mindenkinek lett földje, így ki-ki másképpen látta az üdvözülés módját. Akkor Imrével ketten voltunk főállású alkalmazottak, a többiek pedig csak szimpla tagok. Felvetődött, hogy továbbra is megtartva a baráti szálakat meg a gazdasági segítségnyújtást, próbálkozzunk meg szétválni. Nem volt összeveszés, nem felrázom az abroszt jellegű szétválás volt. Pistáék úgy látták, hogy önállóan szeretnék a befektetett tőkét működtetni, s akkor hárman: Pista, Ernő és Feri kiváltak. Amikor ők kiszálltak, Imrével megegyeztünk, hogy mi maradunk és csináljuk tovább. Végül aztán a nyár közepe táján, amikor indult a felvásárlás, akkor megegyeztünk, hogy mégiscsak kü- lön-külön próbálkozunk. Egész egyszerűen azért, mert az üzlet nem tudott akkora pénzügyi forgalmat bonyolítani, hogy kettőnket eltartson. Most már csak ketten osztozkodtunk a fennmaradó részen. Főleg a kiváláskor kihozott gépekben kellett egyezségre jutnunk. Én nem pénzben kértem, hanem lemondtam Imre javára, ő meg a gépekről mondott le. Szóbeli egyezség volt, technikailag még nem történt meg a lebonyolítása. Vagyunk annyira jó viszonyban, hogy végül is az adott szó felér egy szerződés erejével. Jogilag pedig az történt, hogy Imre kivásárolta a négy tag üzletrészét és ettől kezdve mindenki a saját útját választotta.

ifj. É. István: Szenzációsan jó tanulópénz volt az öt ember számára. Úgy gondolom, már önmagában az is pozitívum, hogy ebből nem lett aztán semmiféle nézeteltérés. Végereményben megtaláltuk azt az együttműködési formát, ami továbbra is maradhat. Ez annyit jelent, hogy kimondottan üzleti alapon lehet és érdemes együttműködni. Más dolog az, ha baráti szívességet teszek, de arra nem lehet folyamatosan, hosszú távon számítani. A közös gazdálkodásunk megszűnt, de továbbra is kooperálunk, kölcsönösen számíthatunk egymás gépére. Mégpedig az a legjobb, ha nem magát a munkagépet kérjük el, hanem az illető eljön a saját gépével, és el41