Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

végzi a szükséges munkát. Akkor mindenki a saját maga tulajdonáért felel, nem is ronthatja el a másik gépét. Úgy látom, ez kezd lassan beválni, és szükség is van rá.

Ötünkből egy kiesett, ő tsz-elnök lett, ő önállóan nem gazdálkodik. Négyen maradtunk, és most már mindegyikünknek van saját földterülete. Mindenki saját maga gazdálkodik, ami egészen más helyzetet teremt. Tavaly például öten fogtunk fel öt hektár dinnyét. Nagyban adtuk el, hat-hét forintot fizetett érte a kereskedő. A maradék, amiben sok volt a három kilónál súlyosabb, az ott maradt a földön. Be lett tárcsázva, tönkrement. Nem akarok ezért senkit sem hibáztatni. De ennyit jelent, ha mindenki csak 20 százalékig volt tulajdonos. Nem mondhatok semmit a többiek- ről, mert egyformán viselkedtünk. Idén viszont, amikor 100 %-ig tulajdonos lettem, én szedtem le a dinnyét. Most minden egy kilónál súlyosabbat felszedtem. így az átlagbevételem 7 forint helyett 17 lett kilónként. Ennyit jelent az, ha valaki tulajdonos. Beszéltünk róla, így tudom, hogy mindegyikünk hasonlóképpen gondolkodik. Nincs is semmi gondunk egymással, de ha a piac bejátszik, akkor meg kell jelennie az egyéni érdeknek, mert másként nem megy.

T. Imre: A kft felbomlott. Igazán már csak négyen voltunk érdekeltek, Gy. Ernő a tsz-t tartotta fontosabbnak. Egyszerűen ellenérdekelté vált, ferde szemmel kezdett nézni bennünket.

Idén négyünknek még volt közös földje. A krumpli a szárazság miatt nullára futott ki, a dinnyén volt egy kis hasznunk. A felvásárlás sem hozta a remélt eredményt. Részben a konkurrencia miatt, részben pedig azért, mert Jf-n nem képesek minőségi árút termelni.

A kft nem bomlott fel véglegesen, a négy tag változatlanul együttműködik. De megszűnt az az alaphelyzet, amely hosszabb távon is érdekelté tette volna a társaságot. A kft vagyona jelképes maradt, az egymilliós tőkével nem tudtunk továbblépni. Nem sikerült közösen nagyobb vagyont szereznünk, így egy fontos összetartó erő kiesett. Az is számított, hogy a kft-ben csak én voltam főfoglalkozású. Ábrándokban ringattuk magunkat, a magunk kis körzetében gondolkoztunk. Végül nem akartunk összeveszni, ezért inkább megegyeztünk a szétválásban.

Külön utakon -1993. november

T. Imre: Nálunk Jf-n én voltam földrendező, később pedig a földkiadó bizottság elnöke. A falu 6500 hektáros határának egyharmada számítható kárpótolt területnek. Itt még megy a tsz, így a földek nagyobbik részét náluk hagyták. Körübelül 550 hektár került magántulajdonba, ennek nagyjából a fele négyünké. Végeredményben egy kéz elegendő a csak magántermelésből élők számbavételéhez. Rajtunk kívül van még 25-30 komolyabb magángazdálkodó. Ők azonban csak kiegészítő tevékenységként, munka mellett vagy nyugdíjasként foglalkoznak a gazdálkodással.

Úgy képzelem, a jövőben nagyobb szerepet kell kapnia a gazdaságban a termelésnek és a kertészetnek. Fennmarad a kereskedelmi tevékenység, a vetőmagbolt és a felvásárlás is. Ezek azonban inkább biztonsági szerepet töltenek majd be. Nemrégiben hétszázezerért sikerült vennem egy új ukrán traktort, ami mindenképpen megérte. Én most 35 hektáron kezdek gazdálkodni. Ebből húsz hektár tagi föld, a többi kárpótlás útján került a család kezébe. Nekem csak 50 aranykorona területem volt. A többi föld a rokonságból jött össze. Művelni nem akarták, de kivették és inkább rám bízták.

Az agrotechnológiai szempontokat figyelembe véve úgy tervezem, hogy 15 hektáron vetésforgót alakítok ki. Most harmadolva cukorrépát, kukoricát és tavaszi kalá42