Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

fokozatosan kiszorított helyzetbe került a gazdaságban. Gy. Ernő agrármérnöki végzettsége mellé kiegészítésképpen közgazdasági ismereteket tanult, végeredményben ő volt az új típusú társulás egyik kezdeményezője. így a kényszer szülte helyzetben számára a társulás cselekvési teret jelentett. Ügy gondolta, hogy az így létrehozandó csoport hatékonyan képes működni, az általuk felállítandó gépparkkal bérmunkát végezhetnek. Emellett méginkább arra, hogy a tagok szakismeretére alapozva tanácsadói munkára vállalkozhatnak.

Szakítópróba

T. Imre: engem mindig érdekelt a politika. 1990-ben egy érdekes társaságba, a Kisgazdapártba csöppentem be. Története alapján a parasztság létfontosságú pártja. Azt, hogy ez nem így alakult, azt nem mi határoztuk meg a községben. Fiatalabb korunk ellenére 5-6-an azért léptünk be, mert barátok voltunk. Talán az is közös bennünk, hogy vannak elképzeléseink az életről és kicsit törtetőek is vagyunk. Végül is az ember szeretné látni a jövőt, meg szeretne tenni érte valamit. Úgy képzeltem, a parasztságért tenni kell, mert nagyon le van maradva és mindenhonnan ki van szorítva. Magam részéről ebben láttam fantáziát, és nem az Agrárszövetségben, ami a tsz-elnökök pártja volt.

A politizálás a munkámban is jelentkezett. Egyre jobban éreztem, hogy érdemlegesebb munkát is tudnék végezni. Mint vezető pedig kényelmes helyzetbe voltam, őszintén megvallva, nagy felelősséggel nem járó, előnyös pozícióm volt. Normális fizetést biztosított, de ez engem nem tudott kielégíteni. Egyéb okok közrejátszása mellett ezért is léptem ki 1991 márciusában a tsz-ből. Lépésemmel nem kis gondot vettem a nyakamba, hiszen ez az üzlet nem biztosított igazán komoly egzisztenciát.

P. Ferenc: Jött ez a fóldkivétel a tsz-ből. Negyvennyolcán akartaik kiválni, de végül csak öten maradtunk. Nagyapát is úgy kellett rábeszélni, hogy vissza ne lépjen. Mert a tsz-elnök mindenkit lebeszélt, meg ment a zsarolás. Rebesgették, aki kilép, nem kap nyugdíjat, meg hasonlókat. Tudja, mi kell egy idős embernek ?

T. Imre: A kiválás nagyon nagy harc volt. Az eredetileg jelentkezettek közül egyre többen visszaléptek, végül egy maroknyi csapat tartott ki elhatározása mellett. Nagyon nagy harc volt. Mindinkább rablókká váltunk az emberek szemében, olyanokká, akik vagyontárgyakat akarnak kilopni és tönkre tenni a tsz-t. Ebből pusztán annyi igaz, hogy érdemleges, hasznosítható vagyont szerettünk volna kihozni. Először a szárítót néztük ki, de az elnök addig mesterkedett, míg életveszélyessé nyil- vánítatta. Ezután a falu szélén levő haj tató telepet szerettük volna megszerezni. A vezetés ekkor is elég komolyan betartott nekünk. Felértékelte a telepet, ugyanakkor leértékelte a vagyonrészünket. Négyünknek kétmilliót érő vagyonjegye lett volna, amit 60 %-kal értékeltek le. Ugyanakkor a telep értékét legalább tízszeresen felértékelték. Ezt követően — mivel a kft-ben kereskedni akartunk — a felvásárlótelepet szerettük volna megszerezni. Azt sem adták, talán arra gondoltak, hogy majd csak elfogy a cérnánk.

Végül is úgy döntöttünk, hogy valamit vinnünk kell. Bírósági eljárást semmiképpen sem akartunk. A törvény szerint lett volna rá módunk, de mire ezen végigvergődtünk volna, lehet, hogy még ennyit se hozunk ki. A szövetkezet nem a megerősödés felé halad, hanem úgy nézem, feléli saját magát. Elég az hozzá, egyetlen alternatívaként maradt a géppark beszerzése. A lehetőség eleve korlátozott volt, mivel csak egy kiajánlott géppark jöhetett szóba. Nem az első gépeket adták. Szó sem lehetett arról sajnos, hogy jobb minőségű gépeket kaphassunk meg. Nem dicse36