Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

kedek vele, mert nagyon rossz vásárt kötöttünk. Mindegyik gép helyrehozható ugyan, de 10-12 évesek. Ez nagyjából egészéhői ugyanazt jelenti, mintha ugyanilyen autókat kaptunk volna, egyszóval lejárt gépeket sikerült kihozni. A vagyonjegyünkért pénzt sem kérhettünk, mert akkor már a szövetkezet anyagi helyzete kezdett megrendülni.

A kft létrejöttének hátterében

T. Imre: A kft-t mi öten a lehető legalacsonyabb tőkével, egymillió forinttal alapítottuk, méghozzá úgy, hogy mindenkit fűznek valamiképpen rokoni szálak egymáshoz. Ez a csapat szerencsés helyzetben van. Hárman a szövetkezetből léptünk ki. Mi, ha nem is egyénileg, de családi folytonossággal hoztunk ki valamilyen vagyont. P. Ferenc, aki Pesten lakik, a nagyapja révén traktort, mi E. Vencel kollegámmal a vagyonrészünk alapján egy komplett gépsort hoztunk ki. Ebben a kombájntól az ekéig minden van. Nekünk megvan az alapunk arra, hogy ne csak ábrándozzunk, hanem valóban a földdel foglalkozzunk.

Mindenkinek van valamilyen elképzelése a kft-n belül. Először is termelni szeretnénk, de hosszú távon mindenki önállóan szeretne gazdálkodni. Bizonyos tevékenységekre, bizonyos eszközök beszerzésére, kereskedelemre szövetkezni kell. Maradjunk a szántás-vetésnél. Az hiú ábránd, hogy a kombájntól kezdve az utolsó növényvédős gépig mindenünk legyen. Egyelőre az a célunk, hogy ötünkből egynek legyen. Ha ezeket összehangoljuk, akkor pedig mindenkinek megoldódik a problémája. Más gazdálkodóknak mezőgazdasági szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani. Eszközállományunkkal bérmunkára is vállalkozhatunk.

E. Vencel: A több lábon állás taktikáját próbáljuk valamilyen formában kialakítani. Az egész a rokonságból indult, de nem is öt személyről beszélhetünk itt, hanem öt családról. Amikor jött a földreform előszele, a rokoni kapcsolat kezdett egyre fontosabbá válni. Kezdtünk beszélgetni, hol itt, hol ott találkoztunk, barátkoztunk. Elgondolkodtunk rajta, ha rokonok meg barátok is vagyunk, és nem is vesztünk össze, akkor talán megpróbálhatnánk közösen gazdálkodni. Mert ez egyedül nem megy, én legalábbis ezen az állásponton vagyok. Mindenképpen kell valamilyen társulás. Abban is biztos vagyok, hogy nem a kolhozrendszerű vezet a boldoguláshoz. Ha viszont van egy társaság, akik valamilyen formában ambicionálják az embert, akkor van értelme ezzel foglalkozni. Az az elképzelésünk, hogy kárpótlásból vagy részaránytulajdonból mindenkinek van vagy lesz valamennyi földterülete, ami az öt családra kivetítve 100 hektár körül lesz. E. Pistinek 22 vagy 24 hektár ki van mérve. Számára ez már kézzel fogható. Nekem a szüleim révén meg a rokonságból körülbelül 150 aranykoronányi, illetve 150 ezer forintnyi kárpótlási jegyem lesz. Ezen kivül édesapámnak van 70-80 aranykorona részaránytulajdona. A föld biztos megélhetési forrás lesz. Még akkor is, ha a kft nem jön be. Különben is a gazdálkodással mindnyájan intenzíven akarunk foglalkozni. Eddig legalábbis fel sem merült, hogy földterületét bárki közös tulajdonként bevigye a kft-be.

P. Ferenc: Ok négyen egy évvel előbb kezdték. Krumpliföldet béreltek, a termést el is tudták adni, jól sikerült. Akkoriban már én is hazajárogattam, s elkezdtünk beszélgetni a terveinkről. Ott volt Pista bácsi, a fia, én meg apu. Tulajdonképpen együtt beszéltük meg, hogy s mint szeretnénk. Pista bácsiék már korábban is kertészkedtek, földet is béreltek. Mi csak úgy cseppentünk bele, hallottunk a földkiadó bizottságról, amibe Pista bácsit is beválasztották. így merült fel, hogy kellene alakítani közösséget, hiszen ha visszakapjuk a földeket, akkor gépekre lesz szükség. Kö37