Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „A mi Kazinczynk” (Az esszéista Cs. Szabó Lászlóról)
Aki az ESSZÉK című vaskos kötetet alaposabban ismeri, az feltérképezheti a francia példakép intellektuális és meggyőződésbeli vargabetűit. Miként lesz a skolasztikusból majdnem sztoikus, a sztoikusból majdhogynem hedonista, a valláscsúfolóból az Isten védelmének harcosa, és miért marad mégis Montaigne a szkeptikusok példaképe, az honnéte hőmmé, a dolgokat kimondó becsületes ember. Latinon nevelkedett, majd klasszikusokat igyekezett franciára ültetni. Később apologetikát, illetve Travel Journal-t írt. Az ő színtere Franciaország volt, Némethon, Svájc és Itália. Csé majdhogynem ugyanazt a kört járta, kiszélesítvén azt, két görög, egy izraeli, egy amerikai úttal. Három bázisa volt: Kolozsvár, Pest, London. Montaigne a kiművelt francia nyelv, kora anyanyelvi stíl nouvójának egyik megteremtője lett. Cs. Szabó a maga szépműves magyarságának megőrizője maradt. Anyanyelvén diktált Marco Polo Perzsiában flórenci Dante Itáliában Pletho a Medici palotában, s latinul is Bonfini Budában; Búsult Balassi Lengyelországban Kossuth Lajos Nagybritanniában, Mikes Kelemen Törökországban Cs.Szabó László Londonországban... (Kabdebó Tamás: Anyanyelvén) Ez az első nyolc sor elég is lesz, hisz a fontos a versben ez a sor most: CS. SZABÓ LÁSZLÓ LONDONORSZÁGBAN. „Add vissza emberméltóságom, utolsó sziklaváram Anglia” szólongatta ő retorikusán azt a Szigetországot, hol életének csaknem, felnőtt korának több mint felét leélte. Ám gyártott önmagáról egy kis versikét, egy limerick-et is, mely valahogy így kezdődött: „Londonban élt egy gráfomén törpe Esszéken lovagolt körbe és körbe”. Keserűen idézte ezt, öngúnnyal, csak annak, aki ismerte és szerette is őt. Mert igényelte, mind a szeretetet, mind pedig a tiszteletet. MERT ÖNMAGAMAT KICSÚFOLOM, HA KELL... Akik elhiszik a szokásos besorolást, mely szerint a líra és a regénypróza valahol élen járnak és mögöttük a rangsorban kullog valahol az értekező próza, azok összekeverik a BAEDECKERT A CSÉDECKERREL. Laposan lehet regényt és tanulmányt is írni, de az esszé már úgy született, Montaigne már úgy szülte, hogy abba, potenciálisan beleféljen minden, amit a líra kifejez, a regény megemészt, de az önközlés sajátos módján kifejezve. A nagy magyar esszénemzedék, Csé kortársai, valamennyien otthon éltek, míg az, mint Szerb Antal, ki a holdvilággal csatangolt Itáliában, Pendragont kutatta Wales-ben, és kinek külföldi zsoldban állók éltét vették. Fiatalon dőlt ki az első vetély- és pályatárs, Halász Gábor, ki AZ ÉRTELMET KERESTE. Mikor Csé először tette le a garast otthon, a DOVERI ÁTKELÉSsel, Halász bejelentette a dandy megjelenését a magyar irodalomban. Babits is később esszéírásra serkentette őt, észrevevén Csé-nek nem túl jó karakteralkotó készségét. 25
