Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)

Tartanak egy esetleges külföldi vevőnek a felbukkanásától is. Mi lesz, ha az új gazdában nem a szőlészet-borászat felkarolójára, hanem azt leépíteni szándékozó riválisra találnak? A pályázat hírére a helybeliek is megmozdultak. Létrejött egyfelől egy részvénytársaság, másfelől egy pinceszövetkezet, hogy versenybe szállhassanak az üzem megszerzéséért. Vannak beszélgető partnereim között is olyanok, akik kisebb-nagyobb összegekkel szintén részt vesznek valamelyik vállalkozásban. Ezzel együtt sem hallgatják el azonban fenntartásaikat.

Mikor a részvénytársaság megalakult — szólal meg Gyallai Gábor —, minden egyes taggal megvetettek egy részvényt. Azzal, hogy így maradhat az állásában. Erőszakoskodtak, hogy aki a pezsgőgyárban dolgozik, mind lépjen be. Itt pedig azért van szükség erre a sok részvényesre, hogy legyen tömeg. Egy kispénzű tömeg, amelynek nincs beleszólÓLsa az ég világon semmibe. Majd aztán odamennek vagy hatan, akiknek nagy pénzük áll benne, és fölvásárolják az egészet.

K. Szabó Károly viszont a pinceszövetkezettel kapcsolatos aggályairól beszél.

Akik rabszolgamód dolgoztak, azokat az embereket használják majd fel mankónak a vezetők. De csak addig kellenek ezek az emberek, míg megszerzik a vagyont, azután a többiek újból le lesznek söpörve. Hogy miért1? Mert azok szervezkednek, akik képesek voltak csődbe juttatni az állami gazdaságot. Hát most nekik adja oda az egyszerű parasztember, amiért negyven esztendeig dolgozott? Bízza a kezükre a 100 000 forintját? Bízzuk azokra, akik Izsákot ide juttatták? Vegyek fel hitelbe 100 000 forintot? Ezeknek? Meg még fizessek 20 % kamatot is? Én már tudom, hogy ki fogja megnyerni ezt a versenyt. Biztos, hogy nem a pinceszövetkezet, amelyikbe mi is beiratkoztunk. De nem kell itt a külfölditől se félni. Megvan az már, hogy kié lesz a pince. Akik az állami gazdaság negyven esztendeje alatt megszerezték a tőkét. Van itt egy kft, már benn ül a vagyon egyik részében, és ahhoz még ragad egy csomó egyéb is. Megvan az már, csak az utolsó napig húzzák az időt, mert a fölszámoló biztos meg a többiek addig kapják a havi 100 000 forintot. Aztán majd az utolsó hónapban ráteszik az i-re a pontot.

Az állami gazdaság területének jó részéhez tehát egyelőre nem lehet hozzányúlni. S hogy meddig nem, a választ senki nem tudta megmondani. Az izsáki földigénylők azonban nem csupán ezért elkeseredettek. A földvisszaadásra eddig kijelölt területekkel is elégedetlenek. Az állami gazdaságról szerzett információit összegzi Molnár Sándor tanító úr:

Balázspusztára meg a szabadszállási szőlőkbe, tíz-húsz kilométerre akarják kitenni az izsáki parasztot. Ócska, rossz minőségű földekbe.

De hasonlókat tapasztalt K. Szabó Károly is mint az érdekegyeztető fórum egyik tagja.

A tsz-ben sokan bennmaradtak. Őket azok képviselik, akiket Izsák Pista kijelölt. A polgármesteri hivatal által kijelöltek pedig azokat, akik kiléptek, vagy sose voltak tagok. Az a baj, hogy ennek a fórumnak a nagy többsége a tsz-tagokból tevődik ki, ők pedig Izsák Pista parancsait fogják megvalósítani. Mi kisebbségben leszünk, jobb, ha el se megyünk. Itt lehetetlenség lesz igazságot tenni. A jobb területekre öthat jelentkező is van. Ma is beszéltem olyan emberrel, aki azt mondja, hogy a földjéhez hozzá akar csatolni 25 holdat. Azzal nem törődik, hogy a szomszédja is él. Egyszerű parasztember, nem is rosszindulatú, de idáig nem lát. Izsákon külön gond, hogy kevés a fölosztható föld. Sokkal kevesebb, mint az igények. Egyrészt a hajdani magánbirtokokból nagy terület tartozik a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz. Másrészt az állami gazdaság java földjeit elzálogosították. A földek romlása, pusztulása folytán sok-sok aranykorona elveszett, a követelésekben viszont a régi értékek szerepelnek. Meglehet, hogy újra megvámolnak mindenkit. Kevesebb jut majd, mint amennyi járna. Nagy viták voltak eddig is, de az igazi harakiri még csak ezután jön.

74