Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)
Ha például öt hold földre jelentkezik majd húsz fő. Mit csinál a földkiadó bizottság, ha szembe lesznek állítva egymással az emberek? Ki állapítja meg, kié az igazság? Erre mondja a tanító úr, hogy egyetlen helyes megoldás az volna, ha mindenki a sajátját kaphatná vissza. A tanító úr véleményében a fóldvárományos izsákiak mind osztoznak. Magam nem találkoztam olyannal az izsáki parasztok között, aki ne a hajdani családi birtoknak tudna egyedül örülni. Ahogyan indokolják, az a tulajdon iránti már-már vallásos tisztelet? Rögeszme? Erős érzelmi kötődésekből fakadó ragaszkodás? Izsák sajátos helyzetében a torzsalkodások megelőzésének egyetlen módja? Nekem megvan a kárpótlási jegyem. Inkább eldobom, de a más földje nem köll — érvel a szabómester Vincze József. — így van vele Izsákon mindenki. A saját kölle- ne, mert ahhoz tapad a gyerekeskedésünk emléke. Nekem a magamé köll, akár az én macskám, akár az én kutyám. Lehet, hogy buta fölfogás, de a magyar ember ilyen. Nem mindegy, kiét csinálja. Molnár tanító úr szavaiból emellett az is kitűnik, hogy bizalmatlanok a jövővel. Félnek egy esetleges újabb fordulattól. Nehogy egy újabb tulajdonváltás a máséban találja őket. Ez olyan érzés, hogy csak az tudja, aki egy földterületen hosszú évtizedeken át dolgozott, és minden sarkát, négyzetméterét ismeri. A föld természetét! Tudja, hol mit érdemes benne termelnie. K. Szabó Károly szerint azon kellett volna kezdeni, hogy azokat a parasztokat visszajuttassák a földjeikre, akik száz-kétszáz esztendős földműves családoknak a leszármazottai. O az, aki S. Juhász János mellett a legélesebben fogalmaz talán, amikor egy egész közösségnek a beállítottságát, hangulatát próbálja érzékeltetni. Ha kell, ezért mi kaszát, kapát fogunk, mert nekünk ez a fegyverünk. Ha nem rendeződik hamarosan az ügyünk, olyan fölfordulás lesz itt, hogy az Isten a megmondhatója. (Folytatjuk) 75
