Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)
járt élen a gazdálkodásban. Egy fertály földje volt, nem több. Ígértek neki — ugye — fűt-fát. Meg is kapott mindent. Az új szövetkezeti törvény, a vagyonnevesítés, a kiválások körüli huzavonákkal az elmúlt évben ismét csak fellángoltak a viták. Fölerősödtek az ellentétek beosztottak és vezetők, a tradicionális parasztság maradékai és a mezőgazdasági értelmiség, a szövetkezetből kiválni szándékozók és benn maradni akarók között. A Gazdakörben K. Szabó Károly összegezi a tapasztalataikat. Bíráljuk az egész átalakulást. Szeretnénk, ha odaféménk ahhoz az asztalhoz mi is, ahol ezt tárgyalják. Szeretnénk sok helyen ott lenni, ahol ma igazán tárgyalják a magyar paraszt sorsát, de belőlünk nincsenek ott. Odafértek az elmúlt harminc- három esztendő urai vagy elvtársai, szekértolói. Ok bizony most körmük szakadtáig védik a helyüket. Nem a paraszt nem akarja föladni a tsz-t, hanem ők. Úgy vezetik félre az embereket, hogy azt mondják, kint se lesz jobb. Gátolják is bizonyos fokig a magánkezdeményezésben a parasztokat. Az állam pedig abban követi el a hibát, hogy nem ad támogatást a magángazdálkodás megindításához. Hát nincs neki tőkéje, mertfólfálta a harminchárom esztendőben keresett összeget mind. S. Juhász János egy kisebb csoportot alakított a tsz-ből kiválni akarók egy részéből. Tizenegyen adták össze a vagyonjegyüket. Ötmilliós értékkel szerepeltek, mikor a vagyontárgyak megvásárlására került sor. Gépeket, házas ingatlant, szeszgyárat szereztek meg ilyen módon. Ma bírósági perben állnak a tsz-szel. Rengeteg vitát le köllött ám nekünk folytatni, mire bennünket kiengedtek - mondja S. Juhász János. —Pedig meg volt engedve, nem is volt titok. Hívtuk-csáltuk a többieket is, de nem merték vállalni a kockázatot. Már a gépek kihozatalával is baj volt. Megszavazott a közgyűlés egy tárcsát, egy ekét meg egy zetort nekem. Tessék elképzelni, több mint egy hónapra jutottam hozzá. Addig háromszor hallgattuk vissza a magnót, hogy mit is mondták a közgyűlésen. És visszajátszotta a magnó. Mégis csak egy zetort akartak kiadni. Pedig az se ért ötvenezret se. Azt mondtam az elnöknek, idefigyelj, lstvánkám, sokkal okosabb emberrel beszéltem, mint te meg én, aki szerint nekünk ez jár. Még erre is így felelt, várjon már, Jani bácsi, legalább reggelig, majd telefonálok. Otthon lesz? Otthon. Hát kilenc órakor telefonált, hogy menjek az ekéért. Kiadtak még egy MTZ-t. Se ülése, se vonórésze nem volt. Úgy köllött hozzá vennem. Valósággal hülyének nézik a parasztot. Meg csürhének, ha szól. A ház miatt meg bíróságra kerültünk. A bíróság nekünk ítélte, de fóllebbeztek. Azt mondja a bírónő, legyünk nyugodtak, nem csinálhatnak semmit. De bíróságon van három hónapja egy másik ügyünk is: nekem 230 000 forint árú vagyonjegyem még mindig benn van, amit nem akarnak kiadni. A legelsők között adtuk be a részarányra vonatkozó kérelmünket is. A huszonkét holdból a mai napig csak nyolcat adták ki. Nagyon sokat veszekedtem a tsz-szel emiatt. Szerettem volna törpealmafást csinálni. Beültetni. Bekeríteni. És nem adtak ki csak nyolc kataszteriholdat. Úgy szántottam hozzá mérgemben négyet. Tudtam, hogy a szomszédnak nincs örököse, neki meg nem kell. Azt se adták ide. Ok használják. Bérlet nélkül. Vannak itt olyanok, akiknek sose volt földjük, vagy ha volt is, kevés. Most meg ezeket a java területeket másszák, csinálják. Úgy használják feketén. Olyan gazemberség folyik itt, hogy olyat az Isten nem látott. Azt mondja az elnök — mikor benn jártam nála a többi területért — Jani bácsi, hát lehet, hogy az se lesz a maguké, amit visszavettek. Akkor megdöglötök, lstvánkám. A saját irodájában... Megdöglötök, baszd meg. Hát mit gondolsz te, 110 000 forint értékű trágyát vitettem arra a földre én! Húsz-harminc éve egy szemet se kapott! Azt mondja, ne ijesztgessen, Jani bácsi. Erre én: nagyon szégyöllöm, ha ijesztgetésnek vetted, a kurva hétszentségit, mert én öt évet ültem már ezekért a földekért. Most ülök tízet, amiért megdöglesz. 72