Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)

lephetné a maszatos ablakon át bámészkodót, ha nem volna mindjárt szembeötlő, hogy a színek ezer variációját ezúttal nem a szépen ápolt növényi kultúra változatossága adja. A megműveltek közé parlagon ékelődő földek aszályos szürkésbarnája, rozsdavöröse, sárgászöldje bontja meg a kép itt-ott még életerős smaragdját. A nem is oly rég bőven termő szőlőkben ember magasságú a dudva, a gaz. Amott szedetlenül roskadnak a földig a fák. Terítve az aljuk a senkinek sem kellő gyümölccsel. így érkezünk meg a Kecskeméti út — egyike-másika esetében már palo- tányi — házainak során oda, ahol a főút térré szélesedik ki.

Ha majd a valamikori jövőből vissza, mint múltba nézhetünk arra a négy esztendőre, amely 1989 óta eltelt, megállapíthatjuk, hogy ezek az évek Izsákon sem múltak el nyomtalanul. Egy-egy shop-nak keresztelt üzlet, diszkont tűnik fel. A már avittas presszó és étterem mellett a drinkbár. A falu 7300 körüli lakosához képest — úgy tetszik — meglepően sok itt a kocsma, az italmérés, és mintha túl sok volna kozmetikai szalonokból, fodrászüzletekből is. A korszakváltás azonban itt sem csupán a cégtáblák elnevezéseinek, a rajtuk jelzett tulajdonosoknak változásával mérhető. Emlékoszlop, emléktábla is jelzi, miképpen módosult a falubelieknek a múlthoz való viszonya. Éppen 1989 óta olvasható a református parókia falán: „Itt volt lelkipásztor 1762-1789-ig Mátyási János kiváló egyházi szónok, akinek beszédgyűjteményét az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi, s e helyen született a lelkész fia, a neves költő, Mátyási József (1765-1849).” De emlékoszlopot kaptak végre az első világháborús hősi halottak mellett a másodikban elesettek, eltűntek is, és külön a diktatúráik áldozatai. Minden diktatúra áldozatai — teszi hozzá a felirathoz K. Szabó Károly, aki már mint ismerős csatlakozik hozzám az egyik alkalommal. És mutatja a magyar nevűek között az idegen hangzásúakat.

Az átfestett utcanevek, átrajzolt cégfeliratok, divatszerűen felbukkanó fantázianevek árulkodnak a majdan történelemmé váló idő fordulatairól. Az utcakép módosulásai — az idő távolából nézve mindig is egymástól elkülönülő korok, periódusok határvonalait sejtetik a nézelődőnek. Ahogy a régész pillantása előtt is elválnak az egymásra települő civilizációk, a szelvényfalon amint alátekint, itt is megkülönböztethető a közeli és távoli, a még távolabbi idő. És nem szükséges mozogni fel-le a mélységekben, elég végigpásztázni a felszínt horizontálisan.

Építők és tervezők, benne lakók más lelkületéről vallanak példának okáért a földhöz tapadó, az utcafronton magas kerítéssel elszigetelt, apró ablakos házak. Másról a hosszan elnyúló a helyiségeket egymás mellé ragasztó, a történelmi korstílusokat utánzó épületek. Másról a sátortetők. A lapos tetők. A lakásokat fiók-, illetve ketrecszerűen egymás fölé helyező kockaházak. És megint másról a beépített padlásterek. Az ég felé két-három szintig is felnyújtózó épületek. Feltárulkozva az utcának. A jelképesen elkerített kertecskékkel. A bennük élők egész biztos másképpen vannak otthon egyikben és másikban. Mások lehetnek a félelmeik, a szorongásaik. És nem ugyanaz a békéjük. Nem ugyanaz a csendjük. Egyik elrejt és bezár. A másik nemhogy a kukucskálást, leskelődést engedi meg a kívülről kíváncsiskodónak, de szinte hivalkodóan fel is szólítja a szemlélődőt: nézz belém, én szabad vagyok, fényes vagyok és pompázatos. Nemcsak a gazdagság foka mérhető a különböző otthonteremtési stílusokban, hanem az is, ahogyan az építője, tulajdonosa az életről gondolkodik. Itt láthatóvá lesz, hol válik el egymástól az otthon és a kenyérkereső munka világa, hol szétválaszthatatlan viszont a magánélet és a gazdaság szférája.

Utcáról utcára, közről közre haladva ekként tárul fel előttünk a történelem. Mert külön szigetet alkot a községben például a háború előtt építkezőké, külön sziget a 60-as években, és megint külön a 70-es, 80-as években gyarapodóké.

55