Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)

attól az útkereszteződéstől, amelynek szögletében a községháza, a piac, az OTP Bank, a fontosabb üzletek, presszók, sörözők, éttermek elhelyezkednek. A hosszúhosszú Kossuth Lajos utcán, amely összeköti az állomást ezekkel a lehetséges célpontokkal, nemigen találkozhatni gyalogossal. Aki közlekedik, már csak autóval jár. Többnyire feltűnően nagy sebességgel. Elvétve látni egy-egy kerékpárost is.

A vasútállomás békebeli épülete semmit nem árul el azokból az élénk mozgásokból, amelyek a község elmúlt száz esztendejét jellemezték. Kihalt és elhagyatott a váróterem. Mint ahogy az a legkisebb településeken lenni szokott, a két vonatindulás közti időben zárva a pénztár. A tájékozódni akaró a falra kifüggesztett menetrendből olvashatja le az indulási-érkezési időpontokat. Az illemhelyet keresem. Már-már lemondok róla, hogy valaha is megtalálom. Ám az épület végében egy gyanúsan rozoga deszkaajtó mintha effélét árulna el. A látvány leírhatatlan. Éspedig nem elsősorban a mi országunkban egyebütt is majd minden köz WC-re jellemző állapotok, a balkáni tisztátalanság miatt. Az az ülőke! Az a mélység! Ilyen nincs is talán már sehol, csak a legeldugottabb kicsi falvakban, és talán csak a keleti peremvidéken vagy a legelhanyagoltabb tanyákon. Ide kell járniuk az izsáki utasoknak - ha a szükség éppen rákényszeríti őket. S egy olyan nagyközségi státuszú településen van ez így, ahol a központi vízmű megépítése előtt már — a korabeli sajtóból tudni lehet — a legtöbb családi ház folyóvízzel való ellátását igyekeztek megoldani egyéni leleménnyel a benne lakók. Mindenesetre a látottak arra intenek, igazuk lehet azoknak, akik az elmúlt, múlóban levő korszak tanácsi vezetését alaposan elmarasztalják, amiért nem fordítottak kellő figyelmet a település fejlesztésére.

De gyér is az utasforgalom, hárman ha összejönnek várni a Fülöpszállás felől nemsokára beérkező vonatot.

Jóval többen közlekednek viszont autóbusszal. S majd mindig ugyanaz az utasközönség. Ugyanazok az arcformák, ugyanazok a fejkendők. Ismerősek a motorzúgásból ki-kihallatszó szófoszlányok. És ismerős a jármű piszkossága. Változatlan összetételűek a szagok, bűzök is. A tehetősebb emberek rendszerint a saját járművükön ingáznak a város és a falu között. A buszos tömeg a szegénységhez, olykor a nyomorszinthez való közelségében rázódik eggyé a pecsétes, szennyes üléseken. Rezge, lassú mozgású, megroppant öregek. Aki fiatalabb, feltűnő, hogy szinte mind nő. Háziasszonyok, napszámból élők, kétkezi munkások. Iskolaidőben külön kupac a remegő emberhalomban a diákoké. Előttem ketten a németet gyúrják. Mögöttem egy fiú meg egy lány. S a barátnőről folyik a beszéd. A fiúnak a feltehetően kedves arcú, erotikus jelenség iránti vonzalmát kísérli meg áthangolni a lány: „Nem tudtad!? Hát annak a csajnak szőrös az egész háta!”

Tv-reklámok hajszolta Axe-ok, Brut-ok és Denim-ek keverednek a levegőben a mosdatlanság forró nyárvégi izzadmányaival. Idegen szavak válnak ki a bennszülöttekéből. Feltűnően hangosak. Azért-e, mert a szokatlan mondatlejtés, a torlódó mássalhangzók furcsa súrlódása mindig is harsányabbnak hat a fülnek, mint amit ösztöneinkben hordozunk? Vagy mert a hazából, az otthonból kiszakadva az ember könnyen érezheti magát a kontroll nélküliség közegében? Az ormótlanra méretezett, dugig tömött utazótáskák és hátizsákok a tájainkon már régóta megszokott mozgó árusokra, az úgynevezett KGST-piacok feketézőire vallanak. Olcsó és felemás, gyanús áruikkal nemcsak a nagyobb városokat, már a perifériákat is ellepik egyszer-egyszer?

A sokféleségnek e tarka bárkáján hányódunk, miközben gyakori megállásokkal, meglehetősen vontatott tempóban haladunk át a Kiskunság lankás, a szántókat hatalmas szőlőtáblákkal, gyümölcsösökkel váltogató vidékén. A zöldek megannyi árnyalatával trónol a nyárutó a táj felett. Akár az emelkedettség érzésével is meg54