Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)
Vajon mit jelez a jószemű látogatónak ez az észrevétele? Jelez-e valamit? A helybeli kántornak az átlagtól eltérő beállítottsága mennyire egyedi? És mit vetíthetünk ki az ő műveltségéből befogadó, megtartó közegére? Eszembe jut egy másfél-két évtizeddel ezelőtti pillanat. Az akkor végzős egyetemista mintha peckesebben állt volna ott a pokoli utcazajban, abban a budai villamosmegállóban, mikor szülőfalujára terelődött a beszélgetés. Mintha izsákinak lenni eleve a sors kitüntetően kegyes voltát jelentette volna. De nem lehet elfelejteni Györgyike ajkbiggyesztését sem a hetvenes évekből, amint az éppen kikosarazott fiú nevét említette, s amiképpen hozzátette: pedig pazarul berendezett lakás várta volna a boldog arát. Na, ja, izsáki parasztok ám a szülők! És nem lehetett pontosan érteni, hogy a megjegyzés kíséretéül küldött szemhunyorítás elismerést vagy megvetést sejtet-e. Tizenkét éve közös a munkahelyünk, de sosem beszélgettünk még ennyit Imrével, mint most, hogy a szülőfalujával ismerkedem. „Izsák nekem minden, az életem része” — mondja. Rég nem látott általános iskolai osztályfőnökömet hívom telefonon, ráeszmélvén, mintha ő is innen indult volna el a szegedi tanárképző főiskolára, hogy aztán egy másik alföldi városba kerülve többek között majd az én utam egyengetője legyen. Terveimről értesülvén nem titkolja meglepődöttségét. „Jaj, az izsáki paraszt gőgös is, meg végtelenül fukar. Vigyázz velük, be ne csapjanak! Még beletörik a bicskád!” A homok hősei! így nevezi az itt élők elődeit Kovács Gyula tanár úr egyik hely- történeti tárgyú munkájában. Ok voltak azok, akik a Kiskunság folyton mozgóhullámzó homoktengerét megszelídítették. Lapáttal és talicskával! Itt minden talpalatnyi termőföldért külön meg kellett küzdeniük. Deszkából maguk alkotta gyaluszerűséggel egyengették el a buckákat. S kézi erővel — ásóval, kapával — fordították meg a talajréteget 70 cm mélységben. 1850 és 1913 között folyt ez a gigászi munka e tájon, hogy a több száz éves gyepes területeken, a birkalegelők helyén gyökeret verhessen a fa, megéljen a szőlő. És szaporodik a térség lakossága. A feljegyzések szerint jönnek Szolnok és Csongrád megyéből új telepesek az olcsón megvásárolható homokra a meggazdagodás reményével. 3000 hold föld talált így új gazdára. A falu ettől kezdve a szőlőnemesítők, híres szőlőtermelők hazája lesz. Itt vásárol birtokot, s alakít ki mintagazdaságot az orvosgyógyszerész Kosztka László (a festőművész Csontváry Kosztka Tivadar testvéröccse). O lesz az, aki kidolgozza a szőlőművelés újfajta módszereit. A virágzó szőlő- és gyümölcskultúra kialakulásához hozzájárul az is, hogy az izsákiak egy addig ismeretlen (eredete máig titok) szőlőfajtát fedeznek fel, amely aztán Izsáki Sárfehér néven hoz hírnevet, és teremt megélhetést, bőséges jövedelmet a község gazdáinak. A szőlővel, a borral, a gyümölccsel kereskednek. Az idősebb generáció tagjai még mind emlékeznek azokra a gazdag esztendőkre, amikor Németországba, Angliába is eljutott a termésük. Eljuthatott, hiszen az 1896 óta kiépült vasútvonaluk, postaüzemük, távírdájuk bekapcsolta őket a nagyvilágba. Szüretek tájékán éjjel-nappal indították a szőlőrakománnyal teli szerelvényeket — mesélik a két háború közötti időkre mint a község kánaáni korszakára gondolva. Exporttermelés természetesen az elmúlt évtizedekben is folyt. Csak éppen ellenkező irányba szállították termékeiket. A Szovjetunió volt első számú felvásárlója az itt előállított boroknak, pezsgőknek. A Molnár Sándor tanító úr gyűjteményébe beragasztott címkék a hazai üzletek polcairól is ismerősek azonban: Kocsis Irma, Rajnai Rizling, Hárslevelű, Sauvignon, Olasz Rizling, Pompadour, Claudius, Bolero. Kecskemétről Izsák vonaton is, autóbuszon is megközelíthető. Egy-egy óra az út, akármelyiket is választja az utas. Az autóbusz épp a központban áll meg. Errefelé visz a bajai meg a kiskőrösi járat is. A vasútállomás már jóval messzebb esik 53
