Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Tarján Tamás: Jön a hajnal fényességgel (A ráébredés-motívum Nagy László lírájában)

ne hasadna!” A késő kamaszkori, szinte öntudatlan kérést a rideg Auróra nem hallgatta meg: 1978. január 30-án, hétfőn a kora reggel ragadta el váratlanul a még csak ötvenharmadik életévében járó költőt. Megrepedt a szíve. Az én szívem nyitánya is mintha jóserejű lene: „Az én szívem játszik, / ingemen átlátszik, / másik szívvel tündérkedik / hajnalhasadásig.” A szövegkörnyezetében oly ragyogó hajnalhasadásig szóba belevijjog a következő két strófa félelme, az önvesztés rémülete. A hasad(ás) igéje — a meg is ismételt címsor árnyékában — közvetve a szívhasadással, szívhalállal fenyeget.

Talán nem is a ráébredés-, hanem a szív-motívummal ismerkedünk? A kettő évtizedeken át dobogott együtt. A ráébredés-élmény, a dolgokat átláttató pirkadat a szívbe és az értelembe is beléhasít. A megvilágosodás gyönyörűség, mert tudás, és borzalom, mert faktum. Az elérkezést (fölismerést) az ugyancsak a korai darabok közül való A bánat hajnala így adja hírül, ugyancsak szívütésként: „Szívemet látom őszi kertben, / tartja egy szép hajas-baba, / fekete szalagok susognak, / eljött a bánat hajnala.” A hajnali halál sejtelme is ott suhan egy korai versben. Az Alkonyat, virradat időmúlást hordoz: az élet el- és letelését. Hét sor: hét szürrealiszti- kus festmény, vízió az „eljön”-ről, az eljövetelről. A nyolcadik a konklúzió: „Felleg úszik: sajgó hattyú, / napnyugat: vörös koporsó, / eljön a hold: síró asszony, / haja világra leomló. // Csavarodok holdsugárba, / állok tornyas kék sisakban, / nap születik forró ágyon, / meghalok a virradatban.” Jobbára az alkonyat hivatott a halálközelséget érzékeltetni a költészetben (elég Pilinszky János „Talán este van. Talán alkonyat”-látomásaira, a „későre jár” végkifejletére gondolni). Nagy László címszerkezete az alkonyatot megfelelteti-azonosítja a virradattal, így ez lehet a halálos stádium időkerete.

Hajnal és halál (az ébredés mint halál) megverselése nem csupán a korai időszak előbb félretett, majd megbocsátóan visszavett és élre vitt műveit jellemzi. Jóval később ez fogalmazódik — Nagy László születése napjának, , július havá”-nak közegében — az Elrontott szívem „sújtó éjszaké”-jába, és még sokkal később a tüneményesen ijesztő Viola rajzai, ez a bókoló portrévers is így kérdez: „Higgyük-e hogy itt a hajnal, / hajön fölnyitott erekkel? / S fölfordul az üveghintó / nagy kokárda-kerekekkel?” Még a halál utánhól is kiszól ez a hang, legalábbis a posztumusz Kísérlet a bánat ellen (1980) rajzos-lovas, virágos- ágyúcsöves — 199. oldala szerint. A Tartalom a Zsoltár, egyetlen című vershez készített vázlatként azonosítja a két kézírásos sort. A „Rodostóban kitalált Édes Nénem” (vagy: Édes Néném; vagy: Édes Vénem) variációja enjambement-nal meg is húzódik a végleges, késői költeményben: „... te Rodostóban / búsan kitalált Kedves Néni...” — viszont a másik iderótt sor nem: „Mikor hétfőre virradnak az ágyak.” (Esetleg: ágyuk; ágyúk?)

A halál mint legszilárdabb tudás kapcsolódott Nagy László pirkadat-képzetéhez. A mindig „halálként”, „halottságként” is értelmezhető éjszaka (a nehéz, zaklatott alvás és álom) így „magamagát”: a már nem idézőjeles halált ébreszti. Ez az érzület még a vidám, ihletett perceket is átjárta. Sebő Ferenc szíves közlése szerint egyszer a Duna-menti népek zenei világát pásztázó televíziós műsoron dolgoztak Nagy Lászlóval. Kiderült, hogy a román népköltészetből énekelhető magyarra fordított szöveggel nemigen rendelkeznek (tán mert a folklór is „műdalosodott”? Vagy a tolmácsolás kevés?) — szükség volt tehát pótlásként stílusos „ál-eredetit” létrehívni. Nagy László rögtönzött néhány sora ezt a kettőt is magába zárja: „Jön a hajnal fényességgel, / De a szívem szakad széjjel...”. Bár ez nem előzmény nélküli, sőt már- már preformált versbeszéd — de ebben is érződik a motívum hívóereje.

A halálos megébredés jövendölő hatsorosa előtt az univerzális döbbenet reggel-élményére, a nagy vasárnap-kompozíció hétfő-fragmentumára kell kitérnünk. A vasárnap gyönyöre című mitologikus hosszúvers 1955-ben keletkezett, a hat munka63