Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Tarján Tamás: Jön a hajnal fényességgel (A ráébredés-motívum Nagy László lírájában)
Tarján Tamás Jön a hajnal fényességgel A ráébredés-motívum Nagy László lírájában A JL JL Kálmán C. György által kezdeményezett polémia (Mi a bajom Nagy Lászlóval? — 2000, 1989. szeptember) és Görömbei András könyve (Nagy László költészete, 1992) óta az életmű utóélete két dologban nem szűkölködik: folyamatos vita középpontjában áll ez a nagy formátumú lírai teljesítmény, és rendelkezünk időtálló monografikus feldolgozással. A vita a nyilvánosság előtt talán csöndesült, de egyetemi szemináriumokon és más előadásokon bőven lehet tapasztalatot szerezni a Nagy László-versek be- és elfogadásának dilemmáiról. Átfogó pályarajzot már Görömbei előtt is kaptunk Tüskés Tibortól (Nagy László, 1983), illetve a Juhász Ferencre is tekintő Bori Imrétől (Két költő, 1967), és Czine Mihály, Koczkás Sándor, Mezei József, különösképpen pedig Kiss Ferenc is megvetették tanulmányaikkal egy-egy nagyportré alapjait. A vita és a monográfia a pezsgés és az állandóság műfajai. Mindkettő építi-értelmezi az oeuvre-öt. Sokkal kevésbé jeleskedünk a művek kiadásában. Máig is lassacskán húsz éves Versek és versfordítások (1977) négy-, illetve háromkötetes változatai vannak forgalomban. Korrigált, gyarapítóit, s főleg jegyzetelt, kritikai igényű edícióra a közeljövőben aligha számíthatunk. A különféle válogatások örömet szereznek az olvasóknak, ám nemigen viszik előre a filológiát. Nagy László Naplójának publikálása a kilencvenes évtizedre maradt, a folytatások nyomán csak mostanában kezdődhet az alaposabb elemzés. Ebben a szituációban a motívumvizsgálatnak lehet a legtöbb eredménye. A rész- problémák firtatásának (az életrajzi, időrendi tisztázások, a textus-összevetések mellett). A következőkben ezért egy Nagy László-motívum vázlatos bemutatására törekszünk. Mi a motívum? Fogas kérdés, külön könyvet érdemlő. Keletkeztek is róla könyvek, és szerencsénkre elsősorban két József Attila-kutató, Széles Klára és Szigeti Lajos Sándor összegzést is adott a költői motívum lényegéről. Széles „...minden szervem óra" (1980) és Szigeti A József Attila-i teljességigény (1988) című munkáinak elméleti bevezetőit követve, a vitakérdésekkel most szükségképp nem számolva a következőképp rögzítjük a szakszó jelentését: A költői motívum sokfele tartalommal és sokféle formában funkcionáló ismétléstípus. Olyan — konkrét és ismétlődő szavakba, szinonimákba, szószerkezetekbe, vizuális és akusztikus megnyilvánulásokba fogott — vissza-visszatérő eleme a lírai életműnek, amely jól körülhatárolt önértékkel egyben nyitott strukturális értékkel is bír. A — többek között — mozog, mozgat, felkavar, meggyőz jelentésű latin alapszó, a movere ige dinamikus, feszült szituációt testál a költői motívumra. Az igen Barátsággal ajánlom ezt az írást a 25 éves Forrás szerkesztőinek, Fűzi Lászlóéknak; főleg — közös „Nagy László-s” egyetemi emlékeink okán—Pintér Lajosnak. 61
