Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Balázs Attila: Hosszúkás töredék a feledés könyvéből (II.)

amely arról árulkodik, hogy régebben balettre járt édesanyja kívánságára. Virágmezők koncentrált illata, frissen mosott test elektromossága, mosolygás.- Bejöhetek?- Természetesen.

Éti a rádióhoz megy, felcsavarja.- Dolgozol?- Ha ezt annak lehet nevezni.- Akkor biztos zavarlak.- Nem, nem...- Ugye nem vártál épp most?- Hát... - igyekszik lenyelni egyre hevesebb szívdobogását a férfi —, azt hittem, majd egyszer később.- Miért később? — kérdezi érdeklődőn a lány. — Miért lett volna jobb később?- Fogalmam sincs. Én nem mondom azt, hogy jobb lett volna máskor. Látom, hm, látom új frizurád van, most ez modern?- Nem láttál még ilyet?- De, csak be kell vallanom, hogy még mindig a meglepetés erejével tud rám hatni. Mindegy, szeretem az arany meg az ezüst áttűnését egymásba. Talán a lila egy kicsit merész...- Gondolod? Az a rabbi vagy micsoda, az a vörös szakállú, az is akkorát nézett ma délelőtt, láttad volna szegényt! Pedig nekem kellett nagyot néznem: behívót kaphatott valami gyakorlatra, úgy csörtetett végig a folyosón felszerelésében, mintha valakit Móresre menne tanítani. A kutyája meg úgy nyüszített utána, mintha az lett volna az érzése, hogy a rabbi nem tér vissza többé.- Lehet, nem is tér.- Gondolod? — fordult vissza csodálkozva Éti a könyvespolc előtt, a kitömött krédlikakas kifejezéstelen tekintete elől. - Miért nem?

Farkasszemet néznek egymással. Hozzávetőlegesen egyforma magasak, vállbán Éti egy kicsit kisportoltabb, mellben/csípőben eltérők, ami külön értelmet nyújt a játéknak. Szinte olvassák egymás gondolatát, nem sokáig tétováznak, tétováztak, rögvest bírókra keltek, amíg a szimfonikus dzsessz puha masszájával betömködve a réseket, biztonságos védőburkot vont köréjük a felejthetetlen, lihegő éjszakában. Az egérlyuk ugrásra készen finom gyanta- cseppeket izzadt reszkető izgalmában. A kaszli toporzékolt, de nem mert közelebb menni, megérinteni a lány sima bőrét, kemény kis csecsét, feszes hasizmai alatt kihívó lágy kis gubancát, mely egyre gyakrabban villant elő az elszánt dulakodásban. Nagyon szerette volna, de Péter — tekintetének egyetlen félreérthetetlen oldalvicsorításával — visszaparancsolva türelemre intette. A kaszlinak tehetetlen gerjedelmében, azt követő ijedtében megfordult a kulcs a zárjában, levezethetetlen feszültségében oldalt alig láthatóan megrepedt, de nem tiltakozott. Péter karjának egyetlen mozdulatával lesöpörte az íróasztalról a vörös irattartót meg a hamutálcát, és Edward T. Hall REJTETT DIMENZIÓI mellé az asztal közepére fektette Étit, majd — hirtelen észbekapva — kirohant a fürdőszobába és leszerelte a szárítókötelet. Mire visszaért, Éti már többé-kevésbé kényelmesen elhelyezkedett, hanyatt fekve a munkafelületen, lábát felhúzva - átadta magát a nem mindennapi különös játéknak. Mintha esze ágában sem lett volna tiltakozni, amíg a férfi az ő bársonyos csuklóit az asztal kiálló pontjaihoz hurkolta óvatosan, hogy azért meg ne sértse, a vérke9