Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Harmat Pál: Világosítsd föl gyermeked („Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila)
ció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát.” Nem tudjuk meg pontosan, hogy ki is azok az idegenből érkezett ejtőernyősök. A zsidók általában? A liberális („liberálbolse- vik”) zsidóság? A kultúrával foglalkozó zsidó értelmiség? Tény azonban, hogy a bűnbakkeresés jegyében jobbról és balról sokakat vádoltak már József Attila „halálra pártolásával”. Csurka népes együtteshez csatlakozott, amelyhez a nyilasoktól a demokratákon át a sztálinistákig sok nemes és nemtelen név tartozik. Jánosy István író könyvbírálata a Lyukasóra 1992/2. szaunában tulajdonképpen megnyugtató, klasszikus eset. Csoóri- val és Csurkával ellentétben teljes mértékben nélkülözi a politikai vagy ideológiai vonatkozásokat; inkább szakmai alapon támadja József Attila pszichoanaltiikusait. Azt azonban aligha lehet állítani írásáról, hogy ott ragyogna felette a szakmai hozzáértés napvilága. Úgy véli, hogy Freud a felelős József Attila haláláért, mert módszerében és elméletében akadnak nem eléggé megalapozott általánosításon alapuló elemek. Szerinte orvosai (helyesen: pszichoa- nalítikusai) József Attilát megkergítették a pánszexualitással. Ha a költőt nem Freud szellemében analizálják — mereng Jánosy -, elkerülhető lett volna megzavarodása. Jánosy rövid recenziója a József Attilával kapcsolatos pszichoanalízis-ellenes előítéletek gazdag tárháza. *** Lépjünk most közelebb a Horváth Iván és Tverdota György szerkesztette kötethez. A szerkesztők előszavukban bejelentik - és ígéretükhöz hűségesek is maradnak -, hogy szakítanak a József Attila-irodalmat évtizedekig jellemző bűnbakkeresési és stigmati- zálási hagyománnyal, amelynek fő céltáblái a pszichoanalítikusok, az urbánusok, a Horthy-rendszer általában, a kommunista párt, Babits Mihály, Horger Antal és Illyés Gyula voltak. Egyfelől a költő betegsége, másrészt pedig a költészete, elméleti törekvései, élet- története, személyisége és politikai beállítottsága közötti összefüggés elemzése során egymást követik a jó és kevésbé jó tanulmányok (amelyekhez függelékként József Attila az előszó szerint hét, saját számolási módszerünk szerint hat önelemző prózai műve csatlakozik), de a kötet sem mentes olyan tendenciáktól, amelyek ellentmondásra ösztönöznek. Egy tévedésről és egy újabb (középfajsúlyú) József Attila-mítosz felbukkanásáról van szó. József Attila - miként a gyűjtemény az elemzéseiben, de részben az elemzései által is tükrözi - ezrek és tízezrek projekciós, kivetítési felülete. Kezdjük a tévedéssel, amelynek taglalása során nem lesz elkerülhető, hogy az olvasót az ideg- és elmegyógyász recenzens a modem pszichiátria némely nem mindenki által azonnal érthető fogalmával és gondolat- menetével terhelje. Az első közzé tett József Attila-patográfiától, Bak Róbert pszichoa- naltiikus 1938-as tanulmányától kezdve hosszú ideig senki sem vonta kétségbe, hogy József Attila hasadásos elmebajban, szkizofréniában szenvedett. Erre 1982-ben került sor, amikor Bókay Antal, Jádi Ferenc és Stark András „Közietek lettem én bolond...” című könyvében azt állította, hogy a helyes diagnózis a borderline (határ- területi) személyiségzavar. (A három szerző közül kettő elmegyógyász.) Ehhez a felfogáshoz csatlakozott az előttünk fekvő kötetben Cseme István. Kiváló elmeéllel megírt fejtegetésében nem eléggé dicsérhető módon az egzaktságra törekszik — tudjuk, mennyit ér egy pszichiátriai diagnózis, jegyezte meg nem teljesen jogtalanul Széche- nyi-tanulmányában évtizedekkel ezelőtt Németh László —, és az általánosan elfogadott amerikai diagnosztikai kézikönyv alapján próbálja bizonyítani azt, ami mellett tíz évvel korábban a három pécsi szerző tört lándzsát. Tekintve, hogy József Attila diagnózisa nem csupán pszichiátriai, hanem irodalom- történeti kérdés is, az alábbiakban kénytelenek leszünk némileg úgy írni, mintha nem egy irodalmi folyóiratnak, hanem a Psychiatria Hungaricának szánnánk sorainkat. Cserne gondolatmenetének gyenge pontja, hogy az egykori leírásokból kitűnik: József Attila végső lelki összeomlását kóros vonatkoztatások és téves eszmék is kísérték. Ezek semmiképpen sem fémek bele a borderline zavar kórisméjébe. Cseme diagnosztikai műlesiklása során tehát kénytelen megkettőzni a diagnózist: elismeri, hogy — a borderline zavartól mintegy függetlenül - rövid ideig József Attila elmebeteg is volt, ez azonban szerinte a Gyömrői Edit-féle pszichoanalízis során kialakult indulatáttételi, vagyis pszichogén, elsődlegesen lelki eredetű pszcihózisnak 90
