Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - „A zenetörténetírás végső soron szeretet kérdése is...” (László Ferenc kolozsvári zenekutató válaszol Ittzés Mihály kérdéseire)

tette a nagy korszakváltást. Kolozsvárott 1930-tól állami intézményként, Zene- művészeti Főiskolaként működik a Gheorghe Dima alapította konzervatórium. Ez jobb pályalehetőséget adott a muzsikus ifjaknak, mint például a Zsizsmann- féle városi magyar konzervatórium. Számos nagytehetségű, sőt világrangú muzsikus pályára indításában azonban mindegyik intézmény részt vett.

László Ferenccel azonban mégsem elsősorban a muzsikusképzés örömeiről és gondjairól akartam beszélgetni, hanem saját munkájáról, melyet a magyar zene- tudomány szempontjából is oly eredményesen művel, másrészt arról a sajátos kulturális, történelmi és szakmai helyzetről, amelyben az erdélyi zenekutatónak dolgoznia adatott és kell. Szóval némi általános tanulságokról is.

* * *

[I. M.] - A romániai magyar zenetudomány, zenetörténetírás a teljes magyar zenetudomány integráns része, hisz történeti távlataink is közösek, rokonok. Itt, főként a zenetudományban, de más területeken is, számontartották -például a Kri- terion-kiadványok jóvoltából - az odaáti eredményeket, s tán fordítva sem volt másképp. Változott-e valamit a helyzet 1989 következtében?

[L. F.] — Igen. Ma már nem rettegünk attól, hogy a biharpüspöki román vámos elkobozza a Rózsavölgyiben vett zenetudományos szakkönyvet vagy folyóiratot, mert magyar. Csak ezeket forintban megfizetnünk vált sokkal nehezebbé. Másrészt: ma már nemhogy zenetudományos, de népszerű zenei könyveket sem ad ki a Kriterion.

Ez az általános helyzetkép.

Magam nem panaszkodom. Breuer János mindmáig küldi nekem a Magyar Zene tiszteletpéldányait, a kecskeméti Kodály Intézet kiadványait is rendszeresen kapom. Továbbá: a Soros Alapítvány négy év alatt kétszer is megszavazott nekem egy-egy nagyobb összeget, amelyekkel Bartók-kutatásaimat támogatja. So- roséknak hála, megvehettem magamnak a Magyar Népdalok. Egyetemes gyűjtemény 1850 forintba kerülő I. kötetét is. Legutóbb A Magyar Népzene Tára VIII. kötetét hoztam haza. 2400 Soros-forintomba került. Ma, úgy tudom, 11 lejért vehetnék egy forintot a feketepiacon (hivatalos árfolyam, átváltás nincs!), a 2400 forint tehát 26400 lejembe kerülne, ami megközelítőleg félhavi fizetésem. Éljen Soros György! Ami saját könyveimet illeti: kettő várja az utolsó vesszőig megszerkesztett kézirat alakjában a szebb jövőt. Fáj, de úgy kell nekem! 1971 és 1989 között szinte ahány év, annyi könyvem jelent. Persze, hogy egytől egyig veszteségesek voltak. Mi pénzébe kerültem a Kriterionnak és a román államnak! Ennek a kényeztetésnek jött meg a böjtje. Túlélem — mondanám, ha egészséges volnék. Mivei nem vagyok egészséges, csak azt mondom: megértem és elviselem az új idők szorítását. Nem panaszkodom. Nem kívánkozom vissza a kommunizmusba. Ne sajnáljon engem senki.

[I. M.] - Általában (kollektiven) és egyénileg (saját magad számára) mit tartasz a legfontosabb zenetudományi feladatnak (a népzenekutatást is beleértve)?

[L. F.] — Kapcsoljuk ki a népzenetudományt, jó? Ha jelentek is meg olyan zenetudományos írásaim, melyek népzenetudományos vagy népzenetudomány-törté- neti vonatkozásúak, a romániai magyar népzenekutatás, köszöni szépen, nélkülük is egészen jól megvan. Még él Jagamas János. Tanítványai közül Almási István és Szenik Ilona: mesterek. Én Demény Piroskát is nagyrabecsülöm, bár keveset közölt, főleg tanított és tanít ma is. A harmincöt körüliek között két egy70