Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - A. Gergely András: Szebb, ami kicsi? (Poliszok, helyi társadalmak és etnikumok)
formáik és kormányzási mechanizmusaik története pontosan jelzi a jogelvek és a valóságos társadalmi törekvések összeegyeztethetetlenségét. Az állam ott kezdődik, ahol az alávetés: a XIX. századi politikai rendszerelméletek már visszhangozzák (vagy élénken vitatják) a rousseau-i volonté général fontosságát, valamint azt, hogy bár az állam fegyelmező és lenyűgöző intézmény, mégis alapvetően függ alkotóelemeitől, az alattvalók és polgárok helyi életterének, boldogulásának mikéntjétől. A lokalitás és a rurális szféra területi egységei bár igen eltérő társadalmi képletek, de a helyi társadalmak mindenütt alávetettek, mert a hatalmi viszonyok a lokális térben is meghatározóak, nemcsak országos méretekben. A helyi társadalmak létfeltételei sehol sem a helyben lakók „egyetemessége” által kézben tartottak. A mikrotársadalomra ránehezedő makrotársadalom minden részegységet kisebbségi vagy engedelmességi helyzetbe kényszerít, s e körülmény — minél több jogszerűség korlátozza az alávetettek mozgását, annál vaskosabban — állandósítja a konfliktusokat. Szebb, ami kicsi ? Minden korszak minden társadalma és minden társadalom belső rendje elsődleges meghatározóként, a hovatartozás formáiként tekintette a lokalitást. Lett légyen bármily hierarchikus, arisztokratikus vagy demokratikus egy társadalmi struktúra, abban mind a jogi kezelés, mind a hétköznapi emberi lét legfontosabb föltétele a lakhely volt. A lakóhely sokáig a személlyel volt ,azonos’, hiszen uralmi alárendeltségben, gazdasági szerepkörben, fogyasztói vagy családfenntartói minőségben szinte csakis otthonában, a lakóhely társadalmában kaphatott funkciót minden ember. A közösség, mint eszköz és egyúttal cél is, családot, rokonsági köteléket, tulajdont, társadalmi szerepeket, kötelességeket ötvözött egybe. A lokalitás - és a XIX. századi jogi értelemben a községi illetőség — különböző jogi helyzeteket reprezentált, gondoljunk itt a szabad királyi mezővárosokra, a székely faluközösségre vagy a jobbágyfalvakra. A magánjogi státus egyúttal településtípust is szimbolizált, városi vagy vidéki viselkedése és öltözete a parlamentekben - mindig pontosan jelezte, kiknek nevébe reprezentál az illető. A lokalitás tehát a makrotársadalomhoz, az államegészhez, a városállamhoz vagy birodalomhoz tartozás viszonyfogalma is. A jogi, igazgatási és gazdasági egységek egymáshoz viszonyított rendszere alkotta hajdan az állam „testét”, és a funkciók jelentősége szerint különböző szerepe lehetett: az állam „fejének”, „lábának” vagy „lelkének” is. Lehet itt utalni egyes vármegyék kiemelkedő helyzetére a magyar történelemben, néhány département fontosságára a francia királyságok históriájában, vagy a bányavárosok, az immunitásokkal védett önkormányzati közösségek, az államgazdasági vagy államvédelmi funkciót betöltő települések (sóvárak, végvárak) jelentőségére. Ám minden helyi társadalom, legyen az alföldi kun szék vagy székely falu, hegyközség vagy népcsoport, alapvetően hátrányos helyzetű társadalom volt a történelemben. A lokalitás jogi tartalma, mint helyi illetőség, rendszerint nem volt különösebb formaságokhoz kötve, de a letelepedés kérdésében évszázadokig a földes- úr, az egyházi hatóság, a király vagy a helyi tanács döntött. A lokalitás ezért kötelékek által behálózott, helyi sajátosságokat tartalmazó rendszer volt, függően az adott helyen érvényes községi hagyományoktól, nemzetiségi vagy nagycsaládi szokásrendtől, gazdasági vagy politikai községfunkcióktól. A település társadalma minden esetben a makrotársadalom (az állam, a törzs, a királyság) szerves, mégpedig alárendelt része 64
