Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep XX. évfordulójára - Sári Katalin: Műhelybeszélgetések (Beszélgetés Turi Endrével, az Alkotóműhely igazgatójával; Gergyádesz Lászlóval, az Alkotóműhely művészeti titkárával; Ötvös Nagy Ferenc képzőművésszel, az Alkotóműhely ötvösműhelyének vezetőjével

szavazott meg a zománcművészeti alkotóműhely működésére. És ez hosszú távon megtérülő költség.- Hol található a két évtized alatt létrejött kortárs zománcművészeti gyűjtemény ?- Három évvel ezelőtt itt, az Alkotóműhely épületében - az első emeleten - meg­nyílt egy múzeumi igényű, állandó kiállítás. Ez az év folyamán bármikor megte­kinthető. Ezzel - persze - föladtunk bizonyos munkaterületet, s most - a szimpózi­um idején - ott is dolgoznak művészek. Az év többi részében - egész évben - „üzemelünk”, csak akkor nem 30-35 művész vesz részt egyidejűleg, hanem 4-5 ugyanilyen ösztöndíjas rendszerben. A kiállítás így mindennap a nézők rendelkezé­sére áll. Ugyanakkor időszaki kiállításokat is rendezünk egy-egy városban, külföl­dön és itthon egyaránt. Az idén Siófokon rendeztünk nagy kiállítást 20 év anyagá­ból. Ehhez hasonló nagy kiállítást két évvel ezelőtt rendeztünk a debreceni tudományegyetemen.- Van-e a közeli jövőben remény arra, hogy a gyűjtemény nagyobb kiállítási lehető­séget kap Kecskeméten, vagy esetleg máshol az országban?- Nagyon sok tervünk és rengeteg ötletünk van ezzel kapcsolatban. Többek között olyan gondolat is megfogalmazódott, hogy e gyűjteménynek a város központjában volna helye. De az is megfogalmazódott, hogy valamilyen formában el kellene érnünk, hogy Budapesten is legyen állandó kiállítóhelyünk, ahol árusítani is lehetne a műalkotá­sokat. De ez már sokkal bonyolultabb kérdés, mert a műkereskedelem egészével van összefüggésben. Beszélgetés Ötvös Nagy Ferenccel, az Alkotóműhely ötvösműhelyének vezetőjével A Siófokon megrendezett XX. jubileumi zománcművészeti kiállítás számomra leg­nagyobb meglepetése Ötvös Nagy Ferenc azsúrtechnikával készített remekművei, amelyeket világhírű múzeumi gyűjtemények is megirigyelhetnének. E művészeti teljesítmény mögött hallatlanul nagy emberi, művészi erőfeszítés rejlik, s nem utol­só sorban mesterségbeli tudás, a szakma iránti kíváncsiság és elhivatottság. Nagy Ferencet tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kecskeméti Nemzetközi Zománc­művészeti Alkotótelepen készített míves rekesz-zománc kompozíciói révén. Akkor már sejteni lehetett, hogy ez a fiatalember nemcsak a zománctechnika kitűnő isme­rője, megszállott kísérletező, hanem sokat ígérő tehetség is. Igaz, nevét a zománc­művészeti szakma ismeri, de szeretném bemutatásával elérni azt, hogy a szakma „ítészei” — az ötvösséggel, zománcművészettel foglalkozó elméleti szakemberek - is „számoljanak” virtuóz, remekműveket létrehozó tehetségével, aki önzetlenül máso­kat tanít mindarra az ötvös-zománccal kapcsolatban saját tapasztalat útján meg­szerzett szakmai tudásra, amely hozzájárulhat a neves, míves azsúrzománc hagyo­mányának hazai felélesztéséhez.- Mióta „működik” az Ötvös előnév ?- Két hónapja. A magyarázata nagyon egyszerű: ügyes-bajos dolgaim intézése közben többször összetévesztettek más Nagy Ferenccel. Előnevem „keresztapja” Gyergyádesz László, aki a műhely művészeti titkára.- Mióta foglalkozik tűzzománccal? És egyáltalán, hogyan került kapcsolatba ezzel az eljárással, a zománc anyagával?-Hosszú utat kellett ehhez bejárnom. Jászkiséren éltem , onnan költöztem 1987- ben Kecskemétre, Túri Endre csábítására, amikor létrejött ez a műhely. Azelőtt 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom