Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák (elbeszélés)
tendő után húzatós lett. Úgy nézett ki a gőzeke, mint két vicinális mozdony: egyik a tábla egyik végén, a másik a túlsó végén állt, és drótkötélen húzták az ekét. Olcsó lignittel táplálták. Kellett hozzá egy főgépész, két húzató, két kormányos, egy szenes, egy vizes. Reggel négytől este kilencig felszántottak harminc-negyven holdat is. A hatvanas években hol ilyen, hol olyan gépen dolgozott, aztán a lucernaszárító üzembe került. Hamar kitapasztalta azt is. Tudta, az első kaszálás még nem gyullad ki, de a másodiknál már nagyon kell vigyázni, mert az első kaszálásból kint maradt tarlómaradványok szárazak, s nem lehetett tudni, mire fűtsön: a szárazra vagy a nyersre? Később útőrként dolgozott, aztán úthengerre került, végül fűtő lett. Akárhogy igyekezett, a műhelyből csaknem kifagytak az emberek. Leste, mikor cserélnek olajat a gépeknél, mert a fáradt olajjal tudta felcsapatni valamennyire a levegőt. Egyszer az egyik kezét elkapta egy gép, ledarálta az ujjait. Rokkant lett. Jött-ment otthon, nem találta a helyét. Azt szerette legjobban, amikor mesélhetett. Néha elment hozzá egy diák, hogy a készülő pályázatához anyagot gyűjtsön. O pedig mesélt arról, hogy Magyarországon övé volt az első műcsikó, még az 1948-as Kincses Kalendáriumban is megírták. „Kitették a becses pofámat még a Szabad Földbe is” - dicsekedett. Meg is mutatta: szürke, csajla kalapban fogja a kiscsikót a képen. Még a mozihíradónak is lekapták őket a tűzoltóság udvarán. Itt volt először az országban mesterséges megtermékenyítés. „Mi csak vittük a sárló lovat, de nem tudtuk előre, hogy most másként lesz a figura, mint eddig. Az állatorvos a testvéreknél tanulta a mesterséges megtermékenyítést, véletlen, hogy az én lovam ellett először” - mesélte a diáknak felhevülten. Aztán másik történetbe kezdett. „1945-ben szántottam a kövesút mellett négy lóval. Megállt az úton egy személyautó, két ember kiszállt, odajött. Kérdezték, van-e még nedvesség a földben? Akkor is borzasztó szárazság volt, ezért kellett négy lóval szántani. Odamutattam egy közeli tanyára, ahol éppen kutat ástak. Mondom, a kútásók megtalálták a nedvességet. A két ember bemutatkozott, hogy ők a Ludas Matyi. Na, mondom, csak nem ette meg a fene! Két hét múlva megjelent rólam a karikatúra.” Elgondolkodott, a határ fele nézett, a szomjazó szántók, a kiégett legelők fele. „Hát ha most erre jönnének, nem tudom, mit mondanék nekik! Mert a nedvességet tán még a kútásók sem találnák meg.” Utazás Hangok. „Kettőt kérek, másodosztályra.” „Hét óra harminckor, a negyedikről.” „Szaladj, keresd meg apádat!” „A jövő héten megint eljövök, jó?” „Szállj fel! Keress helyet!” Felirat. „Ne álljon szorosan az ajtó mellé, ha...” Foszlányok. „Huzat van, felhúzná az ablakot?” „A haver bunyós, úgy megtámasztotta a gyereket!...” „Ennyiért? Bolond lennék!” Feliratok. „Nyitva. Zárva.” „Nemdohányzó”. Hangok. „Tessék mondani, ez már Fegyvernek?” „Kivittem a csajt a temetőbe...” „Éjfél körül érünk haza...” Egy összefüggő történet. Egy kisfiú kísérletezik, vajon elesik-e, amikor megáll és zökken a vonat. Boldog, hogy nem. íme, a bizonyság, hogy már nagy fiú. Nem esik el. És már hatéves. Ősszel iskolába megy. Most pedig Kisújszállásra, ott átszállnak, és nemsokára otthon lesznek Kunhegyesen. Nemsokára otthon leszünk, visszhangozza a 15
