Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
koncepciójával. Meg egyébként is: a kettős elhatárolódás ki nem mondott tendenciájával inkább Némethhez közeledik, mint Erdeihez. Tehát polgárosodás. Két variációban is. Átmenetként és végcélként. Meg Közép- Európa. Mint sokszorosan egymásra utalt kisállamok szuverén gazdasági-politikai- kulturális régiója. De nemcsak ez kap hangot az egykori konferencián. Megnyilatkozik egy három szólamú opponencia is. Első szólama a jövő szabvány szovjet-bolsevik megoldásait előlegezi. Második szólama a múlt mitizált népi-paraszti kultúráját idézi. Harmadik szólama a kettőből csinál egyénien összetett, furcsa ötvözetet. Az első szólam Nagy Istváné. A második Karácsony Sándoré és Mu- haray Eleméré. A harmadik Veres Péteré. Közösen adják a teljes opponencia heterogén egységét. És az opponált elgondolásokkal együtt a konferencia összképét. Nagyból - sajnos, le kell írni - dőlnek a későbbről jól ismert szemináriumi bölcsességek. Ekkor - nyilván — félillegális párt- vagy szakszervezeti iskolák tanai. Csak a munkás-paraszt szövetségnek van jövője. Előbb demokrácia, később szocializmus. Nincs harmadik út - csak két út választható. Kapitalista gazdálkodás helyett szükségletre termelés. Tőkés haszonelvűség helyett szocialista tervgazdálkodás. És így - hosszasan - tovább. Igaz, akkor még előtte vannak -, de most már utána vagyunk annak, amiről e dogmák szólnak. Akkor ez csupán szabványosan baljós jövendölés. Most azonban kollektív lidércnyomásként megélt félmúlt. Nem kínál túlélési stratégiát, csak korszakos orientációt. Pontosabban: túlélési stratégia nélkül kínál korszakos orientációt. Amelyben nincs választási lehetőség. Csak egyetlen egyenes út vezet a keleti típusú, önkényuralmi-szocialista jövendőbe. Karácsonynál és Muharaynál - sajnos, le kell írni - kereken megtagadtatik a polgárosodás. Vissza a polgárosodás előtti, népi-paraszti, közösségi-mitikus kultúrához. Mindez az elsőnél bonyolultabban, bölcseletbe ágyazottan. A másodiknál egyszerűbben, kinyilatkoztatásokba ágyazottan. De az alapképlet azonos. Karácsony magyarázza: a XVII. század első felében a magyar népi és magas kultúra egysége megszakadt. Létrejött az angol gyarmatok szerkezete. Az egyik, a népi kultúra a bennszülöttek negyede, a másik, a magas kultúra a gyarmatosítók telepe a koloniá- lis létformában. Szerencsésebb égtájakon - például a német kultúrában - együtt fejlődött a kettő. Nálunk megrekedt, emlékké merevedett az első. Gyökértelenné, szervetlenné torzult a második. Vissza kell tehát vezetni az utóbbit, a magas kultúrát az előbbihez, a népi kultúrához. A XX. század közepét a XVII. század elejéhez. Muharay állítja: a népi-közösségi és polgári-individuális kultúra éles ellentét. Az első összekapcsolja, a második elszigeteli az egyedeket. Az előbbi egészséges, az utóbbi beteg. Ezért a népi kultúra egészséges közösségi emberré tesz. A polgári kultúra beteg individuummá. E megengesztelhetetlen kontroverzióban merül fel a szocialista kultúra gondja. A polgári kultúra fölött vagy alatt visszatér a népi kultúra gyökereihez. Vagyis ismét valami áthidalás. Modern és archaikus állapotok regresszív ki- békítése. Veresnél - szerencsére, le lehet írni — egyéni variációk az előre és hátra egységében. Mert egyrészt előre a megkerülhetetlen szocialista társadalom felé. De másrészt hátra a meghaladhatatlan paraszti életforma felé. A megkerülhetetlen szocialista társadalom a munkások és parasztok osztálysérelmeiben gyökerezik. Meg nagy gondolkodók elméleteire épül. A megélt osztálysérelmekben Veres egyéni életútja mindenkinél gazdagabb A megtanult elméletektől Veres egyszeri életműve mindenkinél átitatottabb. A megélt osztálysérelmekből táplálkozik szépirodalmi munkássága. A megtanult elméletekből táplálkozik ideológiai munkássága. Ez utóbbi manifesztálódik szárszói szereplésében is. Doktrinér felhangoktól sem mentesen. Csak példaként. A nemzeti létben a társadalmi termelési mód meghatározó. A harmadik út szűnjön meg, alakuljon második úttá. Aki nincs velünk, az ellenünk 50
