Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
van. A meghaladhatatlan paraszti életforma az alföldi ridegparasztság karakterében gyökerezik. A Németh emlegette polgárosodás elvetendő. Tőle a szegények csak szegényebbek lesznek. A nép egyetlen fennmaradási lehetősége parasztsága és munkássága tudatos magyarságában kereshető. Furcsa, egyéni-írói-, szeszélyes dogmatikus-, félig magán-félig tanult-, egyszeri világnézeti képződmény. Faji elvekből és szocialista tanításokból, ridegparaszti nosztalgiákból és közösségi illúziókból őszinte tudálékossággal és megnyerő eredetiséggel vonzóan és elidegenítőén, szuverén módon összeolvasztva. Az alapgondolat tehát - ’43-ban Szárszón - a polgárosodás. Igenlése két variációban. Átmenetként és végcélként. És tagadása három variációban. A szocialista jövő -, a paraszti múlt — és a kettő felől egyszerre. Túlélt Kataklizmák - Korszakos Orientációk? - Szárszó ’93 „A mai társadalmi és politikai körülmények szükségessé teszik a tájékozódást és útkeresést a nemzet életében: a politika, a népesedés, a nemzeti művelődés, a határainkon túli magyarság, az irodalom, a művészet és a tudomány, a gazdaság (mezőgazdaság, ipar, vállalkozók és munkavállalók), a sajtó, rádió és TV kérdéseiben. ’’ (Püski Sándor) „Azt hiszem, Szárszónak sok gyakorlati és politikai kérdés mellett néhány egyetemes érvényű kérdésre is válaszolnia kell. Az ilyen első és megkerülhetetlen kérdés az, hogy a 89-es fordulat után célt tévesztettünk-e vagy utat? Illetve az, hogy tudatosan választottunk-e bármit vagy a sodródás kényszerében végiggondolatlanul, rögtönözve, mint a menekülő, akit az Idő üldöz?... nemzeti létünknek itt a Kárpát-medencében két - egymástól jól elkülöníthető-szakasza volt. Egy sikeres és egy sikertelen. A sikeres Árpádtól, Gézától, István királyunktól Hunyadi Mátyás uralkodásáig tartott, a sikertelen pedig Mohácstól a szovjet csapatok kivonulásáig. Ebből pedig értelemszerűen következik, hogy a lezárult szakasz után egy új szakasznak kell elkezdődnie. Egy újnak: a harmadiknak, amely az oly sokat taglalt harmadik út elképzelése helyett, de a nyomán, végre az egész nemzet útja lehet, s feltehetően az elsőhöz hasonlóan újra sikeres... Ha lesz új Európa: nem zsályaillatú múzeum lesz, ahol múmiaként feküsznek a nemzetek és a látogatóba érkező Liberális Amerikai Álom vagy a Nemzetek Fölötti Egyetemes Demokrácia lábujjhegyen járva, mindegyik múmia történetét elolvassa és bölcsen bólogat utána. Ámi érték volt egyszer, annak továbbra is meg kell maradnia értékként. Ilyen a nemzet is. ” (Csoóri Sándor) Tisztázandók a körülmények. ’93 nyár vége. Három évvel az első szabadon választott országgyűlés alakulása, néggyel a rendszerváltást szankcionáló nemzeti kerékasztal kezdete, eggyel a legnagyobb kormánypárt szakadásának megindulása után. No meg nyolc hónappal a katasztrofális választási vereség előtt. Láttuk már: a népnemzeti tábor ön- és helyzetmeghatározó tanácskozássorozata. Középpontban a nemzeti gondolat. Értelmezési kísérlet. Kataklizmák után, század- és ezredvég előtt, az európai integráció küszöbén. Nos - időt és tárgyat tekintve - izzóbb aktualitás nehezen képzelhető. Am ne tagadjuk: valami hamis tudat is munkál Szárszón. Úgy tárgyalnak, mint a nemzet egyeteme által felhatalmazott egyetlen értelmiségi gyülekezet. Azt hiszik, a nemzeti gondolat kizárólagosan érvényes, egyedüli változatát képviselik. Mindenesetre a diktatúra utáni korszak lehetőségeiről beszélnek a diktatúra bukása után. Tudatában is vannak: nagy korforduló közepén tanácskoz51
