Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
nemzeti tudat más értelmezéseitől. Mert van tartalmi szándékok szerint elkülönítő népi tábor. Nép-nemzeti tudat, de nem nevezi magát annak. ’93-ban is a nemzeti tudat népi értelmezéséről van szó. Benne a népi csak látszólag különít el. A nemzeti tudat más értelmezéseitől. Mert nincs tartalmi szándékok szerint elkülöníthető népi tábor. Nem nép-nemzeti tudat, de annak nevezi magát. Az elsőben gondolkodásban, tartalomban kimutatható nép-nemzeti jegyek. A másodikban megfogalmazásban, formában érzékelhető nép-nemzeti igények. Az első lépcsőben mindkétszer nagyobb léptékű ön- és történelemértelmezés. Mindezekben és mindezek által nemzeti identitásmeghatározás. Az első alkalommal közvetetten, nem tudatosan, mégis konkrétan. A második alkalommal közvetlenül, tudatosan, mégis inkonkrétan. Széles gondolatcsere a nemzeti sorskérdésekről. Mélyebbre is tekintve: a nemzeti létfeltételekre. Ezeket - úgy vélem - ’43-ban sikerült körvonalazni. ’93-ban - úgy vélem - nem. Túlélési Stratégiák - Korszakos Orientációk - Szárszó ’43 „A tábor szervezése idején azt ígértük, hogy itt tisztázzuk a népi mozgalom társadalompolitikai és közgazdasági alapelveit... Mindenekelőtt béke, minden más hatalomtól független, demokratikus, s ezzel együtt magyar Magyarország, társadalmi szabadság a kívánságunk, hogy a magyarság népi erői végre megnyilvánulhassanak. Keressük meg azután a szocialista közösségi alapelven felépíthető társadalomszervezetnek és gazdasági termelési rendnek Magyarország természeti és társadalmi adottságaira és a magyarság érzés- és ösztönvilágára való alkalmazhatóságát.” (Püski Sándor) „Amit 1939 óta csináltam (s mások is csináltak), annak a végső célja mindig ez volt: a magyarságot egy ilyen »üdvözítő terror« ellen beoltani, s amennyire lehet, megszervezni. Faji nyomás nehezedvén ránk, fokozni kellett a bennszülött öntudatot... A végső cél ez lett volna; olyan radikális tábort állítani fel ebben az országban, amelynek nézeteit (s azokban a bennszülöttek valódi értékeit) a ránk küldött megváltóknak is figyelembe kell venniük... Látom persze én is (s furcsa volna, ha éppen én nem látnám), hogy akármilyen nagy megnyomorodást tartogatnak számunkra a most jövő hónapok: ugyanakkor óriási rés is nyílt, hogy a magyarság a maga természete s legjobb gondolkodóinak a tervei szerint, minél nagyobb tömegek javára rendezze be az életét... Én az osztálytalan társadalmat, ha az nemcsak névleg van meg, de az emberek műveltségében is, másnak, mint értelmiségi társadalomnak el sem tudom képzelni... A parasztság a szikla, amelyen mindennek állnia kell. Közben a szikla olvadt, s minden akart lenni, csak szikla nem. Az igazság az, hogy a nagy medence, amelyből az egész nemzet eredt, valóban a parasztság. A delta azonban, amely felé az egész nemzet tart: az értelmiség.” (Németh László) Tisztázandók a körülmények. ’43 — nyár vége. Még hét hónap az ország megszállásáig. Tizenkettő hadszíntérré válásáig. Húsz a harcok megszűntéig. Közben bombázások, katonák tragédiái, holokauszt, a lakosság megtizedelése, romhalmazzá válás. Ne tagadjuk: valami hamis tudat is munkál Szárszón. Úgy tárgyalnak, mintha a végkifejlet után lennének, nem a végkifejlet előtt. Azt hiszik, a vészkorszak epilógusát mondják, pedig prológusát fogalmazzák. Mindenesetre a háború utáni korszak lehetőségeiről beszélnek a háború befejezése előtt. Amikor a vereség teljes 47
