Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

mértéke és minden következménye még korántsem látható. Ám ez meg is emeli a felismerések értékét. Mert sok mindent már tisztán értenek, amikor sok minden még teljesen tisztázatlan. Főként túlélési és megmaradási stratégiákat fogalmaznak. Meg korszakos orientációk kérdéseiben akarnak dönteni. Nem kétséges egyetlen felszólaló előtt sem: történelmi kor- és sorsforduló előtt az ország. A kataklizma után nem az ismert régi folytatódik, hanem az ismeretlen új kezdődik.

Mi adja a viszonylagos tisztánlátás lehetőségét? Hogy félreérthetetlenül szemben állnak a fennálló renddel. Ezért mentesek minden illúziótól. A rend genezisét követő vérmes - és agóniáját kísérő kétségbeesett illúzióktól is. A Horthy-rendszert pontosan értelmezik. Mint az első háború előtti, kapitalizmussal átszőtt rendi-feudális szisztéma restaurációját. Legfeljebb anakronisztikus-agresszív meghosszabbítását. Ezért annak - lényegében - baloldali kritikáját fogalmazzák. Méghozzá radikális formában. Csupán nem a tradicionális baloldal fogalmaiban és terminológiájában. A szociális bázist és politikai koncepciót - úgy vélem - Kovács Imre körvonalazza a legpontosabban. Egy évvel Szárszó előtt. Kiindulás a kisbirtokos és szegényparaszti rétegből. Szövetség a munkássággal és értelmiséggel. Ennek alapján teljes nemzeti függetlenség, a demokratikus jogok összessége, a társadalom átalakítása.

Egyértelműen a népi tábor megmozdulása. Majdnem minden színárnyalat jelen. Igaz, a szélsőjobb, mondjuk, Erdélyi József nincs ott. A hangja sem hallatszik. És igaz, a centrum, mondjuk, Illyés Gyula sincs ott. De a hangja hallatszik. Am a nem szélsőjobbtól a szélső balig minden variáció megszólal. Csak példaként. Jobbról szól Féja Géza kicsit rekedt hangja. Nyílt zsidóellenes fenyegetésekkel - mélyen saját szintje alatt. Szélső balról szól Nagy István nagyon rekedt hangja. Dogmatikus kommunista frázisokkal - pontosan saját szintjén. A kettő között sokminden. Németh László magányos szólam, mint majdnem mindig. Nagy szenzációt kelt, de nemigen követik. Karácsony Sándor egyedi színfolt, mint egész életében. Nagy hatást kelt, de nemigen vitatják. A centrum táján van Veres Péter. Szocializmust emleget itt is, meg forradalmi társadalomátalakítást. De szocializmust nemzeti alapon, forradalmat faji színezettel. Egyéni ötvözetben, ahogy évek óta mindig. Egyértelműen a baloldalon a szocialista jövőt elemző Erdei Ferenc, a szocialista távlatokat vázoló Darvas József. Akkor is, ha ennek Erdei Ferencnél — akkor még - van valami szabad-írói jellege. És akkor is, ha ennek Darvas Józsefnél — akkor már - van valami iskolás-doktrinér jellege. Sokan emlegetnek népfrontos színezetet - közvetlen utána és jóval később is. Nos, nem népfrontkonferencia. Teljesen hiányzik a polgári baloldal, és természetsen a szociáldemokrácia. Csak a népiek vannak ott. Jobbfelé zártan, balfelé nyitottan. Ezért lehetett fél-népfrontkonferencia. Nemcsak a népi baloldal okán. De mert német- és náciellenes volt minden megnyilatkozásában. Méghozzá a gyökerekig hatolva. Ahonnan az antihumán ideológiák kinőttek. Rég túl voltak a Gömböshöz és a jobboldali radikalizmushoz kapcsolódó tévhiteken. Még innen voltak a kommunistákhoz és a baloldali radikalizmushoz kapcsolódó tévhitektől.

Négy alapelőadás köré épül minden. Erdei Ferenc, Németh László, Jócsik Lajos, Karácsony Sándor. A szereposztás is nagyjából világos - a politikai helyzetmeghatározásban, ön- és történelemértelmezésben. Szociológiai-társadalomtörténeti-, ideológiai-eszmetörténeti-, közgazdasági-gazdaságtörténeti-, kulturális-nevelési gondolatkör és szempontrendszer. A négy egyéniség is - enyhén szólva — érdekes. Iró-szociográfus-szociológus; író-esszéista-ideológus; tudós-közgazdász-történész; filozófus-pedagógus-nemzetkarakterológus. Érződik az előadásokon is. Egyazon téma, de két variáció. Főként műfaji tekintetben. Erdei és Jócsik előadása a szárazságig menően tárgyilagos értekezés. Némethé és Karácsonyé a költőiségig menően szubjektív esszé.

48