Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
Közép, legalábbis a vágyakban. Csatlakozni óhajtván a vesztes-kaotikus Kelettől a győztes-koncepciótlan Nyugathoz. Persze minden — nagyobb geográfiai-históriai távlatokban is — átrendeződött. Korábban Európa világot is meghatározó tendenciái Európán belül bontakoztak ki. Később a világ Európát is meghatározó tendenciái Európán kívül bontakoztak ki. Egykor Nyugat kiáradt az Óceánon túlra, Amerikára. Kelet kiáradt az Urálo'n túlra, Szibériára. Sőt, a Távol-Keleten furcsa képződmény, Japán és a „kistigrisek” Távol-Keletből és Távol-Nyugatból ötvöződő, hagyományos régiók szerint nehezen értelmezhető világa. Egymásra vonatkoztatott, de többszörösen differencált egész - a Csendes-Óceántól, Amerika nyugati partjától a Csendes-Óceánig, Ázsia keleti partjáig. Ebben pedig Európát - egykori történelmi régióival együtt - nagy veszély fenyegeti. A geográfiailag centrumban fekvő históriai periféria ambivalens hatalmiszellemi státusza. Ezért vetődik fel az európai integráció gondolata. Megnövelni a súlyát vesztő földrész tekintélyét és erejét. Gazdasági és politikai, de erkölcsi és szellemi hatalomban is. A két háború között ez még csak illuzórikus-teoretikus következtetés. A második háború után már gazdasági-politikai szükségszerűség. Az integrációban Nyugat-Európa, az egykori Nyugat útja viszonylag zökkenésmentes. Ott, az Elba-Lajta-vonaltól nyugatra, ahol a régió a középkor kezdetén is kialakult. De mi lesz a Középpel? Itt, az Elba-Lajta-vonal és a Kárpátok-Balti-ten- ger-vonal között élő, Kelettől elszakadni, Nyugathoz csatlakozni akarókkal? Meg magával a kaotikus Kelettel? Aminek még a szándékai sem tisztázottak. A kérdés, valóban történelmi sorskérdés, formálódik. A válasz, valóban történelmi sorsválasz, nem. Pedig a kérdés a rövid XX. század végét jelenti. A válasz a hosszú XX. század végét jelentheti. Az integrációval kapcsolatban számos dilemma. Ezek között egy a nemzeti sajátosságok, a nemzeti önazonosság kérdése. Miféle integráció? Integráció a nemzeti sajátosságok kiteljesítése jegyében vagy veszélyeztetése árán. Egység az egységben vagy sokféleség az egységben? Több variáció is lehetséges. Megrögzött irodalmárként csak kettőről. Szerb Antal vallotta: a magyar irodalom szerkezeti szépségét az adja, hogy az európai irodalom vele azonos, de kicsinyített mása. Babits Mihály tanította: az európai irodalom szerkezeti gazdagságát az adja, hogy minden nemzeti irodalom külön szólam a nagy zenekarban. Nyilván az utóbbi az ideális. Nemcsak részleteiben, az irodalomban-kultúrában, de egészében, a politikában-történelem- ben is. A megőrzött sokféleségek laza egysége az átrendeződő világban. Ehhez azonban szükség van valamire. Modern, mindezen viszonylatokat végiggondoló nemzeti identitástudatra. Meg kell nézni: milyen a magyar nemzeti identitástudat. Pártok írják zászlajukra a nemzeti elkötelezettséget. Meg szellemi irányzatok reprezentánsai. Sikerült-e megteremteniük a modem, mindezen viszonylatokat végiggondoló magyar nemzeti identitástudatot? Amely nem ellenszegül, hanem aládolgozik a régióváltásnak. A Nyugathoz, az integrálódó Európához való történelmi léptékű felzárkózásnak. Legalábbis a kezdetének. Meg sikerült-e - valamilyen szinten is - a magyar jelen és a történelmi régiók viszonylatrendszerét következetesen végiggondolni? E kettő ugyanis a felzárkózás minimális elméleti előfeltétele. Meg azt hiszem, a század- és ezredvég egyik legfőbb teoretikus dilemmája. Erről — két példa kapcsán - néhány gondolatot. Érdekes dátumok közelítik a századközepet és a századvéget. ’43 és ’93. A két Szárszó. Szellemi vitatáborozások a Balaton-parton. Az értelmiségi sors tragikus jelképévé lett partszakaszon. Az első a népi tábor ön- és történelemértelmező összejövetele. A második a nép-nemzeti táboré. A megjelölésben a hangsúlyeltolódás. ’43- ban a nemzeti tudat népi értelmezéséről van szó. Benne a népi valóban elkülönít. A 46
