Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
Itt merül fel két - azóta egyértelműen szertefoszlott - akkor érthető, most érthetetlen, szomorú illúzió. Hogy a szocialista távlat a polgári fejlődés újabb meghosz- szabbítása, az emberi méltóság magasabb kiteljesítése lehet. Hogy a kivülről való felkínálás belülről való önfejlődéssé, a felülről jövő állami megoldás alulról jövő társadalmi megoldássá alakítható. Vagyis a Keletről kapott szocialista megoldások és Nyugatról tanult szabadságtechnikák egyszeri történelmi lehetőségben — egymást megerősítve - összeforrhatnak. Szűcs nagyvonalú áttekintésében Bibó víziója egyértelműen konkretizálódik. Az Impérium romjain és Bizánc vonzásában alakul a teljes Nyugat- és fél Kelet-Euró- pa. Távol egymástól a két régió. A távolságot széles sáv köti össze. Az Elba-Lajta-vo- nal és a Kárpátok-Balti-tenger-vonal között. A Közép. A későbbi Közép-Európa vagy Kelet-Közép-Európa. A sorsunkat hordozó és meghatározó történelmi régió. A középkor második felében valóban a Nyugathoz tartozik. Ám annak csökkent értékű, deformált, félig valósult formáit hozza létre. Ott erős, itt gyenge urbanitás. Ott széles, itt szűk szabadságkörök. Ott fejlett, itt fejletlen szabadságtechnikák. Meg erősen és gyengén tagolt társadalom. Ott az uralkodó a papi, polgári, nemesi renddel áll szemben. Itt csak a nemesi renddel. Ott erősebb polgárság és gyengébb nemesség. Itt erősebb nemesség és gyengébb polgárság. Franciaországban a középkor végén 1% nemes és 10% polgár. Magyarországon a középkor végén 5% nemes és 2% polgár. Vagyis az azonos szisztémában a Nyugat centrum, a Közép periféria. Magyarországot innen nem sorozatos nemzeti tragédiák vetik ki, hanem a társadalmi szerkezet fékezett reakciói. A Nyugat gyorsan és magas hatásfokkal reagál a középkorvég nagy válságára. A Közép lassan és alacsony hatásfokkal. Ekkor kerül a két véglet közé. Nyugaton állami abszolutizmus, amit a társadalom korlátoz. A nem túl lassú végeredmény a társadalmasított állam. Keleten állami önkény, amit semmi sem korlátoz. A túl gyors végeredmény az államosított társadalom. A Középben átmeneti formációk. Lengyel nemesi-köztársasági, porosz királyi-abszolutisztikus és Habsburg császári-gyarmatosító variácóban is. Nálunk erősen csökevényes városi-polgári fejlődés. Többszörös uralkodó-nemesi kompromisszum. Meg a megmerevedés állapota. A túlélt rendi-feudális és visszamaradott városi-polgári elemek egymást sakkban tartó, anakronisztikus egyensúlyában. így merült fel ’45 lehetősége és válaszútja. A reményekben előre vivő, Nyugathoz visszakapcsoló illúzióként. A történelemben visszahúzó, Kelethez láncoló valóságként. Csakhogy a lehetőség befulladt. A válaszút hamisnak bizonyult. Látszólag két irányt engedett, valójában egy irányt kényszerített. Nem a társadalom társadal- masította az államot, de az állam államosította a társadalmat. Nem humanizáló- dott, hanem dehumanizálódott a hatalom. Igaz, megindult egy furcsa urbanizáció. Nem alulról építkező, szerves-természetes, inkább felülről vezényelt, szervetlentermészetellenes jelleggel. Régiókban gondolkodva: Keleten folytatódott, legfeljebb előjelet váltott az önkényuralmi-abszolutisztikus, a társadalmat államosító, a hatalmat dehumanizáló hagyomány. A Közép pedig Kelethez csatlakozott. Nem történelmi szükségszerűségből, hanem politikai kényszerből. Igaz, helyenként létrehozhatott és létre is hozott egyéni színeket. Oly mértékben, amennyiben megvalósított valamit a társadalom mélyében élő szabadság-közösségek és szabadság-technikák hagyományaiból. Nyilván nagyon csökevényesen. Ahogy hajdan Nyugat enyhén deformált perifériája volt, most Kelet enyhén deviáns perifériája lett. így illeszkedett be Nyugat és Kelet strukturális kontroverzión és politikai konfliktuson nyugvó, alkalmi és rossz, látszatstabil világegyensúlyába. Amelyben nem hajlamait követve Nyugat felé törekedett, hanem kényszereit követve Kelet felé kötődött. E látszatstabilitás és kötődés omlott össze a berlini fallal, a rövid XX. század végén. Feltámadt a 45
