Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
KINTPUAS: (kétségbeesetten) A hazugsággal szédítők kiirtásának szellemeiben! (ordítva, elcsukló hangon) A népüket pusztulásba vivők elpusztításának szellemeiben! KÓRUS: (változatlanul néma marad) JIM: A gyávákkal való leszámolás szellemeiben! A kiközösítés szellemeiben! KÓRUS: A kiközösítés szellemeiben! JIM: (miközben valaki a Kórusból rojtos szélű tarka kendőt nyújt a kezébe) A hitványán reszkető főnököket gyáva asszonyok kendőjével jutalmazó nép ítéletének szellemeiben! Hogy csúfságára legyen közüttünk! (A kendőt hirtelen Kintpuas fejére dobja, aki, miután lerántotta magáról, pár pillanatig gyámoltalanul a kezében tartja, majd a földre ejti; a Kórus közben harsányan hahotázik, aminek elültével Jim hangos, tagolt álnevetésbe kezd, amiben a Kórus mindig újra követi, s ez több hullámban is ismétlődhet, majd ennek megszűntével Jim pisztolyt nyújt Kintpuas felé) Hát akkor, Kintpuas? Megölöd Canbyt, vagy nem ölöd meg? KINTPUAS: (rebbenő tekintetét a várakozásteljesen rátekintő „törzsön” járatva, kezét tétován a pisztolyért nyújtva) Ha mindannyian halni kívántok, meg is ölhetem. De csak mert ti akaijátok. (Apisztolyt egyelőre nem veszi át) JIM: Nem vagy a főnökünk többé, ha nem ölöd meg! KÓRUS: Nem vagy modok, ha nem ölöd meg! KINTPUAS: (most már határozottabban nyúlna a fegyverért, de:) MEACHAM: (Frankkel a nyomában sietve bukkan elő, és lép Kintpuashoz) Talán be is fejezhetnétek. Ennyiből is világos... FRANK: (A Kórusra mutatva Kintpuasnak) Akár el is küldhetnéd őket. KINTPUAS: (int a Kórusnak, tagjai sietve visszahúzódnak) CANBY: (szintén megjelenik, fokozatosan a többi szereplő is visszaszivárog) Hiába, ez a baj a vadakkal. Külön-külön nagyon értelmesek is vannak köztük, de együtt, egymást gerjesztve... (Jimhez fordulva) Szóval, te így, fiam? Hálából, mert bíztam benned? JIM: (szótlanul bólint) CANBY: (Kintpuashoz) Hát te? Miért hallgattál rá? Egy gyilkosra, hogy te is gyilkos lehessél? KINTPUAS: Kintpuas nem akarta. De... De Kintpuasnak a népe volt, és... (kínlódva maga körül tekintget) FRANK (fejével Jim felé bökve) Ennek meg bőre. Egyikük a népét, a másikuk a bőrét féltette. Úgyhogy világos... KINTPUAS: Úgyhogy míg Kintpuas azon gondolkodott, mit tegyen (Jimre mutatva), ez itt... FRANK: Ez itt arról beszélt, hogy nem szabad hinni Canby szavának. Ám közben nagyon is megjegyezte magának azt a sok szépet és jót, amit Canbyről mondtam, így volt, Jim, vagy nem így volt? JIM: (szótlanul bólint) FRANK: Aztán gondolt egy merészet és nagyot, és társaival együtt: irány a völgybe. Ráébredve, hogy bőrüket a legkönnyebben mégiscsak hadifogolyként menthetik meg. Azt se bánták volna, ha messze viszik őket utolsó csepp vérükig védelmezni kívánt szülőföldjüktől. MEACHAM: (Kintpuashoz) Mialatt téged én magam is hasztalanul győzködtelek, hogy itt többé nem maradhattok. VTNEMA: (Kintpuashoz) És te még minket öltél volna meg, Jack. Amikor meg szerettünk volna menteni téged. CANBY: (szimatolva) Valami furcsa szag van itt... Vagy csak én érzem?... (Jimhez közelítve) Te bűzlesz fiam, olyan a szagod, mint egy görénynek. 33
