Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
MEACHAM: Vagyis azért nem akartad kiadni a gyilkosokat, Kintpuas, mert a törzsnek egészben kell maradnia... KINTPUAS: Túl kicsi nép vagyunk. Nekünk a gyilkosaink is hiányozhatnak. MEACHAM: Túl kicsi a harchoz, Kintpuas. De ha a gyilkosaitokat kiadjátok, béke lett volna. KINTPUAS: Ti sem akartátok a gyilkosaitokat nekünk kiadni. A modok népnek. MEACHAM: (ingerülten) Az más, Kintpuas. És erről egyszer már vitatkoztunk. Mi értelme volna róla újra beszélni? KINTPUAS: Mert Kintpuas reggel meghal. Tudni szeretné, hogy most is úgy gondolod-e, ahogy akkor gondoltad. MEACHAM: Amikor később fölmentem én is hozzátok? KINTPUAS: Akkor, Meacham, bizonyára emlékszel. MEACHAM: Arra is, hogy először szóba sem akartál velem állni. KINTPUAS: Nem, mivel már épp eleget ígértél. MEACHAM: Canbyval sem akartál. KINTPUAS: Mert Kintpuas úgy érezte, katonákkal nincs mit beszélni. Ezért akart mégis téged kérdezni. Megmaradhatunk-e idefont? A Szent Szirtjeink közt? Hogy a földünknek legalább ez a része a miénk maradjon. MEACHAM: (fejét rázva) Kintpuas, ez lehetetlen. A gyilkosságok miatt, amelyeket elkövettetek. — De hát te tudod is ezt. Akkor is tudtad. KINTPUAS: Judod, jól, hogy nemcsak mi. Akkor is tudtad. MEACHAM: Nem ti mind, de közületek. És épp az előbb mondtad, hogy a törzs oszthatatlan. Akkor is mondtad. KINTPUAS: Ez így van, Meacham. MEACHAM: Nahát! Nem értenéd, hogy ez a baj éppen? Nem az, hogy ti tartjátok így, hanem hogy a telepesek is lenn a völgyben. Ezért nem hagynának békén titeket. Itt sem, a Szent Szirtjeitek közt. Senkit közületek. Ha a gyilkosokat ki nem adjátok. KINTPUAS: És ha kiadnánk? Mi történne velük, ha kiadnánk őket? MEACHAM: Bíróság elé kerülnének. A törvény szerint. Igazságos ítélkezésre. KINTPUAS: Törvény szerint, de nem igazságosan is. Mindnyájukat fölakasztanák. MEACHAM: Gyilkosságért kötél jár. Ha bebizonyosodik, hogy ők voltak, föl is akasztják őket. KINTPUAS: Ők voltak. Ők se tagadják. MEACHAM: Akkor mit akarsz?... De hát Canby épp ezért szeretne más földre vinni. Mindnyájatokat, a gyilkosokat is. Mert az áldozatok vére mindig ott piroslana. Közietek és a telepesek közt. KINTPUAS: Mintha a ti véretek lenne csak piros, Meacham! És ti talán kiadjátok azokat, akik modok asszonyokat és gyerekeket gyilkolnak? A modok népnek, hogy felettük ítélkezhessen. MEACHAM: Nézd, Kintpuas, tejól tudod, hogy... KINTPUAS: Ne fáraszd magad, Meacham. Kintpuas mást kérdez inkább. Kik ítélkeznének a gyilkosok fölött, ha kiadnánk őket? MEACHAM: Az esküdtszék, ha tudod, mi az? Bírák, akiknek ez a dolguk. KINTPUAS: Fehérek vagy indiánok? MEACHAM: Tudod jól, hogy fehérek. Miért kérdezed? KINTPUAS: Mert Kintpuas mondani szeretne neked valamit, Meacham. Ezért kér, hogy ne szakítsd félbe. (Tapogatódzó kezdetek után mind lelkesebben, végül már sajátgondolataitól megrészegülten) Mert Kintpuas két dolgot is ajánlana most nektek, Meacham, ti pedig választhatnátok a kettő között. Vagy bocsássunk meg egymás gyilkosainak, vagy adjunk gyilkosokért gyilkosokat cserébe. Hogy azután ítélkez27