Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
FRANK: Jöjjön, Meacham! Jobb ilyenkor őket magukra hagyni... MEACHAM: Igaza van, Frank. Lehetnek a népeknek is intim pillanataik. Amikor nincs szükség kívülállókra. BILL: Engem azért mulattat, ha ezek a majmok ugrálnak. FRANK (indulóban lök egyet rajta) Lódulj, vagy a taknyodon csúszol ki innen! (Miközben a szereplők csoportja, élők és holtak vegyesen, jobbról elöl, a lépcsőn levonul a színpadról, a mögötte kissé lemaradó Vinemához) És te, Ann? Te talán maradhatnál is... VINEÍJA: Nem tudom, Frank. Akkor nem voltam itt, és... (Utánasietve, különös élénkséggel) Pedig az éjszaka álmomban egy harkályt láttam kopogni egy fatörzsön. Egészen közel, ha kinyújtom a kezem, talán meg is foghattam volna, de a neve módokul nem jutott az eszembe. És nem jutott azután sem, hogy felébredtem, és ez annyira rossz volt, hogy a párnámat kellett harapnom, hogy föl ne kiáltsak... (szavai az erősödő dobszóba vesznek) (Közben a tánc eléri Kintpuast, aki pár pillanatig mintha menekülni próbálna, de a táncolok közrefogják, szorításukból láthatólag nem szabadulhat. A mindinkább nekivaduló ,győzelmi tánc” most már az előtérben folyik mind erősebb dobszó mellett, amit végül már fülsüketítőnek érzünk, s ami pár percig még a hirtelen beállt vaksötétben is folytatódik.) MÁSODIK RÉSZ (A kezdeti teljes sötétség után baloldalt, a Tiszteletes „trónszéke” körüli részt megvilágító fénykörben a Tiszteletes és Kintpuas lesz láthatóvá: a Tiszteletes épp felkel ülőhelyéről és az elkövetkező pár mondat közben Kintpuassal együtt az előtér közepe felé húzódik.) TISZTELETES: És amikor... hm... „győztetek”, ez a ... Horgos Jim, úgy tudom, ez a neve a szerencsétlen bűnösnek, aki néhány társával odalenn a Modoc Rivernél megölte azokat a telepeseket... KINTPUAS: Előbb az ő táborára lőttek rá, varázsló. Ezt azért mégse felejtsd el! TISZTELETES: Tudom, Kintpuas. Ám én mégis inább erről a Jimről kérdeznélek most. Mert, hajói értettem, te az általa elkövetett szörnyűségekről csak később hallottál. KINTPUAS: Ahogy mondod. És tőle magától. Alig várta, hogy tetteivel eldicsekedjen. TISZTELETES: Vagyis mégsem sajnálta az áldozatait, ahogy azt az előbb mondta. KINTPUAS: Varázsló, a modokok őszintén szoktak beszélni. Nem mondják, hogy sajnálják ellenségeiket, ha megölik őket. TISZTELETES: De Stevensék, hajói tudom, a barátaitok közé tartoztak. Jim is jóban volt velük. KINPUAS: Jó, ha az ellenség között vannak barátaink is. Kintpuas ezt Jimnek később mondta is. Amikor Jim is feljött a Szent Szirtjeink közé... És amikor Kintpuas megtudta, hogy végünk - abból amit Jim neki mondott. TISZTELÉTES: Mégis befogadtad magatok közé. A többi gyilkossal együtt. HORGOS JIM: (belép a képbe, egyelőre néma marad) KINPUAS: Varázsló, ők is modokok voltak. JIM: Pedig nem akartál befogadni minket, Kintpuas. Ki akartál adni a fehéreknek. KINTPUAS: (észrevéve Jimet, támadóan közelít hozzá) Sajnálom is, hogy nem ezt tettem. 21
