Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)
A fosztogatások módozatai Romániában voltak a legrettenetesebbek mindazok közül, melyekkel a rablások történelme dicsekedhet, bármelyik népre, vagy bármelyik korra utalunk is. A rés nullius-szá vált zsidó vagyon az egész időszak folyamán bárkinek a rendelkezésére állt, aki sóvárgott utána, a román államtól kezdve az utolsó tyúktolvajig. Raboltak az útonállók, és más módszerekkel - a miniszterek is: raboltak a bűnözők, s a jóákaratú emberek sem szégyelltek hasonlóképpen cselekedni. A zsidókat kirabolták, hogy rosszat tegyenek nekik, s azért is, hogy ne tegyenek nekik rosszat; zsidókat gyilkoltak, hogy kirabolják őket, zsidókat gyilkoltak, mert kirabolták őket, és kirabolták a zsidókat, mert már úgyis meggyilkolták őket.” Carp könyve - még mindig azt idézem -pontos statisztikákat is közölt a Holocaust romániai áldozatairól: 1940. szeptember 6-a és 1942. május 20. között az akkori Románia területén (Eszak-Erdély nélkül) 315.641 zsidót öltek meg vagy deportáltak a Dnyeszteren túlra. Az áldozatoknak több minta fele - 166.497 ezer -1941. szeptember elseje előtt pusztult el, pontosabban: június 22., a szovjetellenes háború kitörésének napja és szeptember elseje között. A romániai zsidó lakosságnak okozott kár meghaladta az egymilliárd dollárt. Ebben a több mint háromszázezer áldozatban nincsenek benne azok a bukaresti zsidók, akiket 1941 legelején, a Vasgárda lázadása idején gyilkoltak le. ,A vasgárdista terror a legvadabb formákban nyilvánult meg, melyek valaha is előfordulhattak minden idők és minden népek történetében. Önkényes házkutatásokkal, letartóztatásokkal, kiűzetésekkel, verésekkel, erőszakossággal, kínzásokkal, szégyenoszlopokhoz kikötésekkel, egyéni és kollektív rablásokkal kezdődött, s a vasgárdista lázadás idején a templomok, a gyárak, az üzletek s a lakások általános kifosztásának és felgyújtásának, s a tömeges vérfürdőnek iszonyatos formáiban kulminált”. (Matatias Carp) Idáig sodortak főhatalmat, államot, nemzetet a gyűlölet hullámai! Rég nem volt szó toleráns vagy intoleráns kisebbségi politikáról, állampolgári jogokról, hanem cinikus nyíltsággal: etnikai tisztogatásról. Bukarestben ma tiltatkoznak a kisebbségek ellen folytatott „békés” etnikai tisztogatásnak még a fogalma ellen is, noha ott mondták ki és írták le először: „Az etnikai tisztogatás a zsidók, valamint a többi kétes ma- gatartású idegen eltávolítása vagy munkatáborokba, s egyéb olyan helyekre való internálása révén fog megvalósulni, ahonnan nem gyakorolhatják tovább káros befolyásukat.”Mihai Antonescu helyettes miniszterelnök, a marsall után a második ember mondta ezt így 1941. július 3-án közigazgatási főtisztviselők és hadbírók bizalmas értekezletén Bukarestben. Később egy brosúrát is kiadtak az utasításokból és irányelvekből, amelyek szigorú és kérlelhetetlen magatartásra hívták fel a hatóságok figyelmét. E brosúra egyik fejezetének címe: Az etnikai és politikai tisztogatás. Az utasítások hangsúlyozzák, hogy eredeti módon kell véghezvinni a zsidókérdés „megoldását”. Mit tudhatunk e szörnyű vádirat szerzőjéről, Matatias Carpról? Ki volt ő, és miként nyílt lehetősége arra,hogy ezeket a dokumentumokat még a háború idején megszerezze és 1946 meg 1948 között közzétegye? Igazak-e azok a könyv sorsát kísérő legendák, miszerint nem sokkal megjelenése után legnagyobb részét bezúzták? Mondják azt is - láttam leírva -, hogy kilopkodták a nagy világkönyvtárakból, hogy ilyképpen a romániai Holocaust nyomait is eltüntessék.- Matatias Carp az Antonescu-diktatúra éveiben, illetve még annak előtte is, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének a főtitkára volt. Ezzel az adattal kapcsolatban pedig súlyos dolgokat kell előrebocsátanom. A magunk kisebbségi tapasztalataiból is tudhatjuk, hogy ellenséges hatalomnak kiszolgáltatott közösségben ve51
