Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)

próféta kardjával győzte le az Antikrisztus.) Ez a vereség - a harmadik Róma buká­sa - új távlatra ébreszti rá a román nacionalizmust. Eszerint a negyedik Róma fel­építése immár a román ortodox egyházra vár. Mostantól az ortodox, az igazhitű ke­reszténység vezetésére a románság hivatott. A koncepció Nichifor Crainic folyóirata, a Gándirea műhelyében formálódik meg először, majd egy akkoriban is­mert, azóta eléggé elfelejtett középszerű filozófusnál, Hermann Keyserlingnél fogal­mazódik meg, aki ráadásul gróf volt. Majd Emil Cioran híres korai könyvében (Ro­mánia színeváltozása) hirdeti meg, hogy Románia Kelet-Európa vezető hatalmává kell, hogy váljon. Cioran szerint itt egy nagyra hivatott nemzet kell, hogy hivatása teljesítéséhez felnőjön, és ez a cél minden eszközt szentesít. Az általános xenofóbia, és különösen az antiszemitizmus természetes velejárója ennek a koncepciónak. Ilyen eszmék éltetik a mozgalmat. Elsősorban az egyetemi és főiskolás fiatalság mozgalma volt ez, amely dinamizmusával, erőkultuszával, ortodoxiájával az akkori fiatal nemzedék túlnyomó többségét, köztük színe-virágát is magához vonzotta. Egy töredék kisebbség úgy fordult szembe a szélsőjobb mozgalmával, hogy szélsőbalra sodródott. Egyébként a korszellem diktálta ezt a polarizálódást. Legalábbis a moz­galom elkötelezettjei (bármelyik szélsőséghez tartoztak is) így ítéltek felőlük. Ez volt a szellemi hátországa a húszas, harmincas évek román antiszemitizmusának, melynek a gyakorlata egyébként keleti ösztönösségével, barbárságával excelált. A náci antiszemitizmus, a maga szociáldarwinizmusával, ehhez képest felvilágosult­nak mondható. A két háború közötti Romániában antiszemita volt az egész jobboldal. Övék volt a sajtó példányszámban kilenctized része. A fennmaradó egytized rész között nagyon eltérő ámyalatúak voltak, de nem zsidóztak, vagy éppen szembe is fordultak az an­tiszemitizmussal. Ezt a sajtót aztán lezsidózták, vagy zsidó zsoldban állónak mond­ták, s ha ez sem volt hihető — egy N. D. Cocea vagy Scarlat Callimachi esetében, aki még hercegnek is született —, akkor elzsidósodott lelkűnek (jidovit) bélyegezték. Ab­ban az antiszemita sajtókórusban a vezető szólam végig a zöldingeseké volt. Ők mindig egyértelműen a nyílt erőszakot ígérték, és minden alkalmat megragadtak, hogy bizonyítsák: amit hirdetnek, azt komolyan is gondolják. A jobboldali sajtó má­sik része szemforgató publicisztikájával, gúnyirataival, mételyt terjesztő karikatú­ráival, csak a néma cinkosság vállalására hangolta rá a szélesebb asszisztenciát. A zöldingesek viszont nemcsak hirdették, alkalmazták is az erőszakot. Rend­szeresen hívtak össze országos diáktalálkozókat olyan nem-román többségű váro­sokba, ahol népes zsidó közösség is élt (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Csernovitz stb.). Ilyenkor kék- és zöldinges menetoszlopok vonultak a város utcáin, kisebbségeket gyalázó jelszavakat és mozgalmi indulókat harsogva. Útjuk során bé­kés polgárokat vertek meg, ha nem nyerte el tetszésüket azok szeme állása, kisebb­ségi kereskedők boltjait zúzták pozdorjává, hogy végül zsinagógák meggyalázásá- val, tóra tekercsek máglyán elégetésével adjanak kóstolót a pogromból, több mint tíz évvel a németországi Kristallnacht előtt. Moldvában és Besszarábiában, mely a mozgalom bölcsője volt és fő fészke maradt, rendszeresen rendeztek gyűlölet-happe- ningeket az ottani nagyszámú hagyományhű zsidó lakosság között. Egy időben rá­kaptak arra, hogy robogó vonatból dobjanak ki utasokat, mert tincses-kaftános kül­sejük nem nyerte el tetszésüket. De ne legyek egyoldalú. Nyílt utcán lelőtték Iasi rendőrparancsnokát, mert az a törvények értelmében, viselt dolgaikért kérdőre vonta őket. Egy halálbirgádjuk (echipa mor(ii) a kórházi ágyán lőtt szitává egy Stelescu nevű diákot, mert árulónak tartották (előbb csatlakozott a mozgalomhoz, majd később ki akart maradni belőle). Egy másik halálbrigádjuk Dúca miniszterelnököt lőtte le a sinaiai állomáson, még 1930-ban. Stefánescu Goangá professzor, a kolozsvári egyetem rektora a nyílt utcán 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom