Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)

össze, amikoris Bukarest, Párizs példája szerint, az egész országot provinciaként maga alá rendeli, ellenőrzi, és természetesen kihasználja, kizsákmányolja. Csak­hogy Párizs ugyanakkor a maga perifériája felé a maga fejlettebb színvonalát sugá­rozza és szabja meg mércének, a provincia pedig a fejlettebb Párizshoz igyekszik ha­sonulni. Amikor viszont a két dunai fejedelemség egyesüléséből létrejön Románia, akkor az történik, hogy az elmaradottabb, törökösebb Havasalföld rendeli maga alá a fejlettebb, kulturáltabb Moldvát. Az új ország fővárosa Bukarest, fejedelmet, mi­niszterelnököt, a kormány nagyobbik felét, a java irodalmat, művészetet, tudo­mányt Ia§ iból szipkázza át. A junimeás Iacob Negruzzi emlékiratában olvashatók erről keserű oldalak. Szóval, már itt kezdődik egy nagyon fonák „fejlődés”: az elma­radott központ a maga normáit állítja példaként a perifériává degradált, kulturál­tabb országrész elé. Es egy idő múlva Ia§ i ezt el is fogadta, hozzá igazodott. Mert közben az ország kizsákmányolásából Bukarest megtévesztő talmi fényre és nagy­ságra tett szert. Ettől kezdve egy fonákjára fordult értékrend formálta az embere­ket. Még kiáltóbbá válik ez a rendellenesség, amikor Erdély, a Bánság, Bukovina kerül Bukarest pórázára. Román szempontból az lett volna kívánatos, hogy a nem­zetté fejlődésben a románság legpolgárosultabb része töltse be a vezető szerepet, ez pedig a megnagyobbodott Romániában a bánsági románság volt. A Bukaresthez csatolt új provinciákban óhatatlanul elkezdődött a balkanizálódás folyamata. Eb­ben benne volt természetesen a kisebbségek beolvasztásának a programja is, de nem ezzel kezdődött, hanem az erdélyi, bánsági, bukovinai stb. románság regátivá asszimilásával. Kezdetben ez ellenállásba ütközött az erdélyi román polgárság, ér­telmiség részéről, de az érvényesülés, a karrier megcsillanó lehetősége igen nagy kerítőnek bizonyult. Szóval, szerintem a folyamatos nacionalista kompenzálások mögött ott munkál ez a torzulás is a román nemzetté fejlődésben. Más. A modern nemzet arculatának formálásában szerintem sokkal nagyobb az írástudók, a gondolat, a szellem, a szó mestereinek a szerepe, mint amennyire ezt általában számon tartják. Márpedig a modern román kultúra indulásakor nyo­masztóan súlyos a szerepe egy zseninek, Eminescunak. Azért mert abszolút költő, mert szuverén klasszikus, aki a román irodalmi nyelvet addig nem ismert szintre fejlesztette. Amit Eminescu a költészetben alkotott, az kitörölhetetlen a román nemzet kultúrájából. Másrészt, de ettől a teljesítménytől alig elválasztható módon, Eminescu politikai publicisztikája, ideológiája elképesztő sűrítménye mindannak, ami retrográd. O a román polgárosodást az ősi román virtus megrontójának tartja. Egy sose volt nemzeti múlt illúziójából csinál mítoszt és kultuszt, ahol a jóságos fe­jedelem és az ő hűséges, harcos és dolgos népe élnek patriarchális idillben. Emines­cu úgy szereti népét, hogy gyűlöl mindent, ami nem román. Gyűlöli mindenekelőtt a zsidót és a magyart, de gyűlöli a bolgárt és a görögöt is. Politikai ideológiája protofa- sizmus, protolegionarizmus. Olyannyira az, hogy a Sfarmápiatra című vasgárdista lap a harmincas években Eminescu idézetekből állította össze a Légió politikai programját. így hát a román ember szemében a román szélsőjobb nacionalizmust nemzeti kultúrájának letagadhatatlanul legnagyobb klasszikusa hitelesíti. Ez a kö­rülmény rendkívül nehézzé teszi e nacionalizmus hatástalanítását. Az sem szeren­csés, hogy amikor Eminescuék Európát fürkészik, ott már beborult az ég, és Scho­penhauer pesszimizmusa a divat, míg nálunk Bessenyeitől Petőfiig a francia felvilágosodás, Kant és Hegel hatnak elsősorban a magyar művelődés alakulására. Az úgynevezett békés etnikai tisztogatás Jogossága” újra meg újra visszatérő kísér­tet a román közéletben, Trianon óta különösen, mikor Nagy-Románia népességének egy harmada kisebbségi. Liviu Nasta 1927. március 4-én a Dimineapi című bukares­ti lap hasábjain A városok elrománosítása címmel írja, Galac és Braila meg Kons­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom