Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)
Nyugat-Európa egyébként először a protestantizmus képében kísértette meg az erdélyi románságot. Több mint két évszázaddal az erdélyi román görög katolicizmus létrejötte előtt. A protestantizmus hatására alakult ki a román írásbeliség, a román könyvkiadás Nagyszebenben, Brassóban, Gyulafehérváron. Kálvinista magyar fejedelmek és főurak, lutheránus szász patríciusok támogatásával. A tírgovi? - tei és jászvásári ortodox metropoliták heves ellenzéssel fogadták ezt - puszta konzervatívizmusból ragaszkodtak az egyházi ószláv nyelvhez. Ha az ortodox egyház bizánci szellemén múlott volna, sose lett volna román írásbeliség, román könyvkiadás, s a románság idővel különböző szláv népekbe (szerb, bolgár, ruszin) olvadt volna fel. Hogy másként történt, az Nyugat-Európa hatása alatt történt, ezúttal a protestantizmus színe alatt. A történethez az is hozzátartozik, ahogyan ma tanítanak erről a román iskolákban. Azt tanítják ugyanis, hogy a románság megmaradása évszázadokon át az ortodox egyháznak köszönhető, míg a protestantizmus veszedelmes idegen hatás volt a románság életében. Éppen néplélektani, társadalomtudományi kutatásaid alapján kérdezem, hogy mikor és miként „épült bele” a román nemzeti tudatba az a mérgező anyag, ami két évszázad óta a heveny idegengyűlöletet, zsidóéllenességet, bolgárellenességet, ma- gyarellenességet kiváltja? Manapság - a fasiszta fajelmélet és tragikus következményei ismeretében - meglepődve olvashatunk olyan 1881-es tudósításokat (magyar lapokban), amelyek szerint a román királyság kikiáltásának ünnepére rendezett nagy gazdasági és kereskedelmi kiállításokon Bukarestben csak „fajilag” románok - de rasá romána - vehettek részt. Ilyképpen például nem állíthattak ki a híres bukaresti patikusok, mivel német nyelvűek voltak, német „fajúak”, noha már a nagyapjuk is Havasalfóldön élt, és az új román királyság állampolgára volt. E vonatkozásban megkerülhetetlen az is, hogy a kortárs Mihai Eminescu, a legnagyobb román költő miként kerülhetett a zsidóellenes, magyaerellenes idegengyűlölet hálójába oly mértékben, hogy máig a legnagyobb román fajgyűlölő publicistává lett? — Több mint két évtizede kutatom a román nemzet formálódásának és deformáló- dásának titkait. Nagy anyagom gyűlt össze. Fel akartam dolgozni könyvben. Ennek előkészülete és elméleti megalapozása lett volna Az európai nemzetmodellről szóló tanulmányom. Aztán megírtam két nagyobb tanulmányt, 1989 nyarán a Quo va- dist, 1990 végén egy másikat, a protekcionizmus és a kontraszelekció polgárosodást torzító voltáról Nagy-Romániában. Ez utóbbi megjelent a kolozsvári Korunk 1991. júliusi számában. Ma már azonban úgy vélem, hogy ezt a témát román szerzőnek kell teljesebben kidolgoznia. Román szerzőtől könnyebben elfogadná az igazságot a mai román közvélemény? — Tőle is nehezen, és csak sokára fogadná el. Többé-kevésbé kialakult véleményed mégiscsak van a témáról, a román főhatalom politikájáról a kisebbségek iránt. — Amiről faggatsz, a román nacionalizmus, az valóban feltűnik a kezdeteknél, majd a huszadik században már hipertrofizálódik. Engem az izgat, hogy hol és hogyan fordul fonákjára a dolgok természetes menete, hogy a végeredmény az legyen, amit mi kisebbségként a saját bőrünkön tapasztalhatunk. Az előbb már egy dologról szóltam: a városi román lakosság nagy része kezdettől pszeudopolgár, nem vállalkozó, hanem államtól függő egzisztencia. Ez az állam túlközpontosításával függ 44
