Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Friedrich Anna: A vajdasági magyar sajtó helyzete (Újságírás háborús hátországban)
Mit mond a statisztika? Egy ’92-es kimutatás szerint a Vajdaságban magyar nyelven 73 különböző újság jelent meg, a szlovák nemzetiségnek 12, a ruszinnak 7, a román kisebbségnek 5 lapja volt. A szerbiai tájékoztatási minisztérium A tévedések szótára című idei kiadványában — amelyben adatokkal kísérli meg megcáfolni a szerb-ellenes nemzetközi szankciók igazoltságát — az áll, hogy a vajdasági magyaroknak egy napilapjuk, két gyermek és egy ifjúsági lapjuk, ezenkívül két hetilapjuk, néhány folyóiratuk, ezenfelül mintegy 50 helyi újságjuk és közlönyük van. 13 helyi rádióállomás sugároz hosszabb-rövidebb magyar nyelvű műsorokat, az Újvidéki Rádiónak egésznapos magyar nyelvű műsora van, míg az Újvidéki Televízió a napi hírműsorok mellett heti többórás magyar nyelvű magazinműsorokat is sugároz. A hivatalos adatok is elismerik hát azt, hogy az utóbbi két évben csökkent a vajdasági magyar újságok száma. Nem hivatalos adatok azonban arról is szólnak, hogy a helyi rádióállomásokon (minden nagyobb vajdasági városnak van saját rádióadója) sorra csökkentik a helyi magyar lakosság közszolgálati tájékoztatását szolgáló műsoridőt, vagy kevésbé hallgatott időpontra helyezik át. Anyagi-jogi keret A vajdasági magyar sajtó csökkenő irányzatáról szóló kimutatások azonban mégsem tükrözik a vajdasági magyar szerkesztőségek napi gondjait, amelyekről itteni újságíró nem beszélhet elfogulatlanul, hiszen ez a leépülés az újságírógárda számos áldozatvállalása ellenére következett be. A sajtó anyagi-jogi helyzetére az utóbbi öt évben döntően hatottak a politikai körülmények. A volt jugoszláv pártállamban az addig uralkodó Jugoszláv Kommunista Szövetség ’90 májusában bekövetkezett szétesésével és a többpártrendszer legalizálásával a volt Jugoszláviában az addig társadalmi tulajdont képező kiadóházak nagy részét államosították, az alapítói jogokat az addigi Szocialista Szövetségtől (a népfronttól) a képviselőházak vették át. A volt Jugoszlávia szétesése után, a régi mintájára, ’92 áprilisában Szerbiából és Crna Gorából (Montenegro) létrejött kisjugoszláv államszövetség már az alakuláskor egy háborús hátországként rendezkedett be, a határokon túl Horvátországban a horvátokkal, Bosznia-Hercegovinában pedig a horvátokkal és a muzulmánokkal egyaránt háborúzó szerbek megsegítésének, a „szerb földek egyesítéseként” megfogalmazott célnak rendelt alá szinte mindent, s ez megpecsételte a többnemzetiségű Vajdaság sorsát is. A vajdasági magyar sajtó jelenének alakulását mégis egy korábbi időszakhoz kell kötni. A volt Jugoszlávia politikai ellentéteinek első látványos lecsapódásához, az 1988-as újvidéki,joghurtforradalomhoz” (az akkori vajdasági vezetés a milosevici szerbiai vezetés ellentétében kirobbant tüntetésben a Milosevic-pártiak joghurttal dobálták meg Újvidéken a vajdasági pártházat), amely az egypártrendszer gyakorlata szerinti, a másként gondolkodókkal való nagy leszámolással folytatódott. A Belgrád központú nagyfokú centralizációt szolgáló leszámolási folyamatban elsősorban a nagy gazdasági vállalatok voltak a fontosak, a szerkesztőségekben megelégedtek szerkesztők, főszerkesztők cseréjével, s alapjában véve egy ideig, a „hatalom üresjáratában”, az 1990-ben tartott első többpárti választások őszi kampányának kezdetéig a szerkesztőségek az egypártrendszer béklyóit levetve szabadon feltérképezhették a különböző politikai irányzatokat, a több mint négy évtizedes egypártura- lom után felszabadultan teret adtak az új szellemiséget (is) képviselő gondolatoknak. 80
