Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Kalapis Zoltán: Egyre vékonyodó cérnaszálon függünk…
szavatolja. Ha magunk nem gondoskodunk róla, végképp elvesztünk. Nincs biztos garancia, mint általában semmire. A magyarság itteni léte a család, de leginkább az egyed választásától és vállalásától függ, ezen áll vagy bukik, még akkor is, ha egyszer majd újra békés körülmények között élünk. Zágrábban, amikor az unokámmal egy kicsit összemelegedtem, kéz a kézben mentünk a fényképészhez, hogy a nagymamának ne csak szóban - a gondosan vezetett jegyzetek alapján - számoljak be az „egyszem” emberke észbeli és fizikai gyarapodásáról, hanem kézzelfogható módon is: egy színes fotográfiával. Tükör nélkül is láttam magunkat: a vén csatalovat, az „önszorgalomból” lett magyart és a serdülő bikficet, akire még mindaz vár, amiről az imént oly vége-hossza nélkül beszéltem. A választás és a vállalás kérdése, ha ez egyáltalán felmerül majd benne. Egy zacskó pattogatott kukoricával „kenyereztem” le, s közben azon töprengek, hogy lám, már csak ilyen cérnaszálon függünk, egyre vékonyodó fonálon... 65
