Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Fehér Kálmán: Monszun Chittagongban; A tél dicsérete; Hantmadarak (versek)
A tél dicsérete A trópusokon csak álmomban fáztam, álmaim csontjai örökre átfáztak. Mikor felébredtem, a tél nem volt sehol, csak a hóié csörgött az arcomról. Itt vagyok most veletek e télben, esik a hó, hullik feketére. Hantmadarak Január közepén még nyoma sincs a zöld rügynek, a kopár nyírfán és a vörösberkenyén. A talaj sem zöldell a lábam alatt. Csak az elszáradt haraszt és a levél rozsdaszínű zománca ég. Az összetört kagylók fehér porában vágott virág, csillog az agyagszalag zátonyokon.
/
