Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Körmendi Lajos: Öt perc az élet
Körmendi Lajos •• Ot perc az élet (triptichon) A felvidéki ü M ^ jszaka forgolódok, dobálom magam az ágyban. Szuszogok,nyögdécselek. A feleségem mondja. Hallom, hogy néha megreccsen a szekrény. Almomban látom magam, mint halottat, akit nem tudnak eltemetni, mert nem jönnek az elvtársaim. Még azok sem. Aztán arra ébredek, hogy ott fekszem a szoba közepén, a padlón, s a feleségem rázza a vállam. Még csak két óra múlt. Nagy sokára elalszom. Csapzottan, izzadtan ébredek nyolc körül. Asztalhoz ülök. A feleségem elmeséli, hogy ma éjjel is a szoba közepén talált ájultan. Nem emlékszem. Eszünk. Később elmegyek bevásárolni. Kenyeret veszek, tejet, kiflit, tíz deka szalámit, esetleg almát. A boltnál megvárom a postást. Van valami? Most nincs. Megint nincs. Ilyenkor szoktam találkozni egy-két korombelivel. Telepesek, nem svábok. Egy kicsit politizálunk, megtárgyaljuk, ki halt meg, ki megy kórházba, kinek a fia építkezik... Én is egy hónapja jöttem haza a kórházból. Született vérszegény vagyok, beteg a szívem, már csak veszekszek az évekkel. Tizenkét esztendeje betegeskedek. Lehet, hogy unják már a többiek, de ezt mindig elmondom nekik. Aztán hazamegyek, és újságot olvasok az asztalnál. Valamikor huszonketten ültünk ennél az asztalnál! Ma már csak ketten ülünk. Az asszonnyal. Több mint egy futballcsapatra való gyerekem volt, de csak hét él közülük. Van tizennégy unokám, két dédunokám. Hetvenkilenc esztendős vagyok. Bigott katolikus családból származom anyai ágon. Nagyapám, apám apja, nógrádberceli volt, kispap; a fólszentelése előtti télen elment Lontóig, megtámadták a farkasok, de ő behúzódott egy tanyába, ott maradt egy ideig. Egyszer aztán a juhász elővette a karikást. No, tisztelendő uram, összeszövetkezett a lányommal, vagy elveszi, vagy kilököm a farkasok közé. Mit tehetett volna? Elvette. Anyai részről a család felszabadított jobbágyokból állt, Mária Terézia szabadította fel őket. Az anyám még Ferenc Jóskánál is járt kihallgatáson. Akadt egy kanonok rokonom is, meg egy ügyvéd. Nagyanyám unokatestvére volt Kittenberger Kálmán, Léván állt a háza a Zöldkert utcában. Tuka Béla Szlovákia belügyminisztere volt, a halála után huszonkét perccel akasztották fel háborús bűnösként. A tárgyaláson halt meg. Ez a tüdőbajos ember Hlinkának volt a jobbkeze. Hát ugye, fasiszta. Abácsikám volt. Hatesztendős koromban anyám katolikus, apám református iskolába akart adni. Veszekedtek, anyám sírt az utcán. A rabbi megkérdezte, mi a baj? Elmondta. Hát akkor adják zsidó iskolába, mondta a rabbi. Két évig zsidó gyerekekkel nevelkedtem. Egyszer aztán jött a nagybátyám, aki akkor prépost volt. Nem szégyellitek magatokat? Vegyétek ki a gyereket a zsidóktól! így kerültem katolikus iskolába. Egy 20
