Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Palocsay Zsigmond: Trópusok (vers)

Palocsay Zsigmond

Trópusok

Világot nem járok, álmodni már nem szokásom idegen földekkel; a képek, mesék nem elegek higgadó képzeletem csiklandozásához (szivárvány-hidaláshoz, passzátszél-járáshoz) mert emléket nem fűzök a bólogó pálmafákhoz; és hozott anyagból nem csinálok monszun-dajkáit tájat, sirokkót nyomorgó, hurrikán-tépett díszletet- tapétázni Velencém nem lehet beázással, harminchat éves Alaszkámat langyítom medvelázzal: porolom grizzlibocs-szőnyegem (apaducot lazaccá keresztelem)- pingvint pingál minden izzadt cégfestő a jégszekrényre, ananászt a fázó csemegésnek

fűszeresnek arról valamit (a májbeteg), ahol a bors terem; én már rájöttem: a gerbera csodája- nekem a nyúlsaláta;

nyit is, hogyha meleg vízzel locsolja a kertész

s a szilvafára felfér némi trópusi;

mert időzök kecskefűz, vadrózsa bokra mellett

vakondok-orral, párálló szemmel,

s ereim közben áteregnek világom-háta másfelére;

ettem havat - füvet kóstoltam, makkot

és keserű meggyet,

csak hogy érezzem: élek, élek,

lélegző része vagyok az EGÉSZNEK;

áhítója minden napnak, a lányka-holdnak

meg a kódorgó más bolygóknak,

akik nem kérdik, kije-barma

őrzője vagyok-e ennek a tájnak,- szülőföld-máznak nem veszik hitemet.

19