Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Irgalom

A mondatépítés mellett a stílus másik meghatározó elemei a szóképek. Németh László szépírói és esszéírói nyelve egyaránt metaforákkal átszőtt nyelv. Hasonlatai, metaforái eredetiek, tömörek, képszerűek, s többnyire igékkel kifejezettek. „Az aknaszerű, gangokkal körülfutott udvarban a kurta őszi délután már estére kezdett sűrűsödni.” Vagy: „felszódázott jókedv”. Vagy: „Ez a remény azonban... csak egy ágnyi torlasz volt a gyanakvás megduzzadt patakján...” Vagy: „megvetett szeretetét, mint egy hálót, ott tartotta a maga öregkori szédülete alatt”. Kellett a számos idézet, hogy lássuk, milyen ez a stílus: egyéni, eredeti, sajátos. Ám vannak, akik inkább azt mondják: nehézkes, szándékoltan cirkalmas, sőt cifra. A nyelvi elszegényedés és elszürkülés, a szavakat jellé, piktogrammá degradáló nyelvszemlélet felől minden bizonnyal annak látszik. De amíg az irodalmi ábrázolás, az írói kifejezés anyaga a nyelv marad, nem mondhatunk le arról, hogy az írói személyiség a nyelvben is kifejezésre jusson. Németh László nyelvét mondhatjuk nehézkesnek, a köznyelvtől eltérőnek, szokatlannak, de mindenképpen egyéni és művészi, strukturált nyelv: a regény művészi hatásának eszköze és gazdagító hatása a magyar stílusra vitathatatlan.

Nem biztos, hogy az alkotó a legjobb, a legautentikusabb kommentátora művének. Németh László pályája végén keserűen tapasztalta egy új irodalmi stílus, egy új ízlés jelentkezését. 1970-ben, élete egyik utolsó interjújában mondta: „Az Irgalom írása közben beláttam, be kellett látnom, hogy regényt többé nem írhatok. Ez fájdalmas elhatározás volt, nemcsak hogy élettevékenységem végét jelentette, hanem idegen, tőlem távol álló esztétikáknak kellett átengednem a teret. A jobb győzze le a jót — iparkodtam mondani magamnak. De belül mást is mondtam: Hát most ilyen regényeket kell írni? Akkor ez más nemzet, más ország, hiába dolgoztam...” Németh László 1975-ben meghalt. Az Irgalom megjelenése óta csaknem harminc év telt el. Nem érhette meg, hogy valóban a jobb győzze le a jót, és nem a divatos, a tetszetősebb, a látványosabb. A tegnapi szenzációk, az újmódi esztétikák jegyében született szövegek élvezhetetlenekké váltak, olvasatlanul porosodnak a könyvespolcokon, ám a tegnapelőtti Irgalom ma is olvasható és élvezhető mű. Németh László nem hiába élt, nem hiába dolgozott, nem hiába írta meg utolsó s alighanem legmaradandóbb regényét.

82