Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Irgalom
szakadások és újrakezdések sorozata, az a körülmény, hogy megírása folyamatának legalább öt mozzanatát különböztethetjük meg. A mű önéletrajzi fogantatásáról is beszélt Németh László. Amikor harmadszor veszi elő a témát 1957-ben, azért teszi, mert megszűnt a személyes ok, ami zavarta eddig a mű kidolgozásában, s amely miatt a megírást újból és újból elhalasztotta. Meghalt az író édesanyja, akinek egyéniségéből, életéből sokat átemelt Agnes édesanyja, Kertész Jánosné megformálásába. Önéletrajzi elemekre ismerünk Ágnes édesapja, a tanár Kertész alakjában is, akinek gondolataiba sokat beleírt a maga pedagógusi hajlamából, saját tapasztalataiból, abból, hogy „az órának vannak percei, amikor megsemmisül a diák, háttérbe szorul a tanár, s csak a dolog szól, a tárgy, az ismeret, az emlék — az üvegharangként föléjük boruló csöndességben”. Sőt idős önmagát is beleírta a regénybe egy hasonlat erejéig: „a szépen, becsületesen átküzdött ifjúság eltevődik — (mint a beteg, öreg író tollában a tovább élő szokás) —, s Íróságunk erényével emel fizikai romlásunk fölé.” A művészi átlényegítés nem tudja elfödni, hogy a főhős, Ágnes antigonei alakjának megmintázásához a legtöbbet önmagából merítette az író. Sőt Némethnél szinte törvény- szerű, hogy regényeinek nőalakjait többnyire önmagából, az alkotóban élő anima tulajdonságaiból építi föl. Mindez azonban — a cselekmény helyszíneinek fölismerésével együtt (pl. Tükrös = Szilas) — másodlagos kérdés. Az alkotást nem az minősíti, hogy önéletrajzi anyaggal dolgozik-e az író, s ráismerünk-e hőseinek modelljére, avagy nem. Egy idő után az olvasót nem is foglalkoztatják ezek a kérdések. A mű hatása, értéke, időálló érvényessége szempontjából csak az esztétikai minőség, a megformálás színvonala a döntő. Az Irgalom látszólag a hagyományos regénymodellt követi, példaképe a Balzac-i, a Tolsztoj-i regényforma, az európai nagyrealizmus értékei. Éppen ezért vannak, akik — elismerve a regény szépségét és értékei — valójában megkésett műnek mondják, s az Irgalomban elszalasztott lehetőséget látnak arra, hogy egy magyar író új és figyelemre méltó értéket hozzon létre; „egy lépéssel megint lemaradtunk Európától” (Vatai László). A tüzetesebb vizsgálat azonban mást mutat. A regényben valóban nincs időjáték, nincs belső monológ, nincsenek dokumentumok, különféle vendégszövegek, vagyis hiányzik mindaz, ami egy mai, divatos, modem regénytől általában joggal megkövetelhető. Ugyanakkor az Irgalom nem is szokványos orvos-regény, nem követi az európai prózairodalomnak ezt a sablonját. S ha a különféle idősíkok egymásra vetítése vagy a monologue intérieur hiányzik is a műből, az író eredményesen és hatásosan él a különféle közlési formákkal: megismerjük, amit a hős mond, amit a hős gondol, amit az író lát és leír, amit az író az eseményekhez hozzáfűz, kommentál, értelmez. Eszköze a sejtetés, az elhallgatás, a ki nem mondás. Az időviszonyok kezelésével, az idő múlásának jelzésével is szabadon él: eleinte pontosan közli az évet, a hónapot és a napot, „csütörtök”, „péntek”, később azt mondja: „az ötödik vagy a hatodik nap”, végül már csak azt olvassuk: „egyik délben”. Á regényidő egyre jobban fölgyorsul, egyre sűrűbben és egyre többször fordul elő: „másnap”. Az időjátékkal is él: később mondja el az előzményeket, a jelenben visszautal a múltra, például amikor a családban lezajlott „gyermekkori viharokra” utal. Sőt a regény megírásának jelenére is céloz: „a villamos akkor is a hatos számot hordta”, „akkor még nem volt külön orvosegyetem”. A mai olvasót nem annyira a regény tablószerűsége, a nagyrealizmusra utaló freskószerűsége ragadja meg, sokkal inkább megfogják az apró, finom részletek, egy beszélgetés lélektani finomsága (például Ágnes és Vetési párbeszéde az ötödik részben), egy-egy pillanat kinagyítása (például az első nap, az apa megérkezése), vagy a helyszínek (például egy vasúti utazás) mikrorealista pontosságú, hangulatkeltő leírása. így aztán a regény rokonságát nem is annyira Tolsztoj, mint 75
