Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Irgalom

inkább Dosztojevszkij világában kell keresnünk. Legalábbis az a kegyetlen, leleplező analízis, amellyel az író föltárja egy huszadik századi család belső drámáját, s a választás problémáját állítja előtérbe, sokkal inkább Bergman filmjeire és az egzisztencialista regényre, mint az Anna Kareninára emlékeztet.

Minderről a regényforma elemeinek részletesebb vizsgálatával is szólni kell.

Az Irgalom cselekménye tíz hónap alatt játszódik le. Az író utal a hősnő antigo- nei alakjára, ám a regény más mozzanataiban is megtaláljuk a mitikus vonatkozásokat. Kertész János hazatérése a fogságból Odüsszeusz hazatérésére rímel, s a különféle változatokon átment téma mindvégig megőrizte mitikus előképét, s ,,örök emberi érzéseket” fogalmaz meg: a Télemakhosz hőse (illetve az Irgalom Ágnese) „olyanformán várja haza fogságban sínylődő apját, egy kevésbé ellenálló Pénelopé mellett, mint Télemakhosz Odüsszeuszt”. Igen, Kertész Jánost nem a kérőket kijátszó Pénelopé váija, hanem egy modem szerelmi háromszögbe bonyolódó gyönge asszony és egy nála fiatalabb, fölfuvalkodott, beképzelt, semmirekellő vasúti forgalmista, de ez sem tudja elfödni a történet mitikus vonatkozásait. A negyvenkilenc éves családfő hét év után tér haza az első világháborúbúi és az oroszországi fogságból. A megöregedett tanár, a rokkant, volt fogoly szeméről lassan hull le a hályog, időbe telik, amíg rádöbben a valóságos helyzetre. Lánya, a szép, harmadéves medikus kisaszony, akiben eszménnyé formálódott a távollévő apa alakja, aközött vergődik, hogy apja előtt eltitkolja-e vagy föltárja a valóságot. Ágnes fölfokozott érzéssel, szokatlan módon ragaszkodik apjához, ő akarja „kimosdatni” a hét év szenvedéséből, de maga mondja: „Nem, ez nem apa-komplexum”, bár „az emberek szeretnek, már csak fontoskodásból is a szép, egyszerű érzésekre valami gyalázatos nevet adni”. Ágnes nem tud békét teremteni a két ember közt, de az igazságot föltárni sem neki kell: a nehéz, szenvedélyes, indulatos természetű anyaga, Irma önmagát árulja el. A valódi bűnös támadásba lendül, bűntudatát agresszivitással kompenzálja; férjéről egy szóváltás után azt mondja: „Ha ez,ilyen hangot használ, nem maradok meg vele..A tanár Frida nénihez költözik, s Agnes is önállósul, pénzt akar keresni, instruál. Ekkor erősödik föl a regényben egy másik cselekményszál: a főhőst körülvevő figurák, a tükrösi rokonság és az egyetemi társak közül kiválik a sánta Halmi Feri alakja: ő szerez állást Ágnesnek egy fővárosi kórház elfekvőjében, Cinkotán túl, s egyre gyakrabban találkoznak „véletlenül”. Ágnesnek először apja, „az öreg Odüsszeusz” és anyja, a pokolból megjö- vőnek poklot teremtő asszony között kell választania, majd egy újabb probléma állítja válaszút elé: kivel köti össze életét; elfogadja-e a fölényes világfi, Vetési ajánlatát, vagy a „felényúlt szeretet”, a gyöngédség, az asszonyi pártfogás hangját hallja meg? A regény utolsó fejezete feloldást kínál: az apa visszaköltözik a „ma- mukához”, Ágnes a nagy orrú, sánta fiú mellé áll; korábban idéztük már a mondatot: „a mellére húzta, s megcsókolta a lihegő fejét”.

Az író a tíz hónap történetét hét fejezetben, hét „részben ” beszéli el. A konfliktust távolról, tág körökben közelíti: előbb csak beszélnek róla a regény szereplői; később ismeijük meg, milyen kapcsolat fűzi az anyát Lackovicshoz. Az expozíció mind a négy központi alakot - Ágnest, anyját, apját és Halmi Ferit - fölvillantja. Az első rész a bonyodalom jelzésével ér véget: jön haza az apa. A drámai sűrűségű pillanatban a regény nyelve is összetöredezik: a hosszú körmondatokat rövid közlések, tömör párbeszédek, néhány szavas kérdések és feleletek váltják föl. A regény nagy egységekből építkezik: ilyen önálló, tíz-húsz oldalas cselekménymozzanat például Agnes instruálása vagy Halmi látogatása Ágnes apjánál. Németh László drámaírói kvalitása mutatkozik meg egy-egy jelenet szinte színpadszerű megkomponálásában; az ilyen jeleneteket — mint például az anya, Ágnes és György bátyja, vagy Ágnes és Mata, az elfekvőben dolgozó ápolónő beszélgetését 76