Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Bodri Ferenc: Egy kivételes életút művészi képeskönyve (Lucien Hervé monografikus albuma)

előtt is Eilig ismert. Többnyire hiányos és ellentmondó emlékezésekre támaszkodhat­nak, pedig a Baky László elleni perben en­nek a kérdésnek döntő szerepe kellett, hogy legyen, hiszen a terv kiagyalój ának őt tekin­tették. A jelek szerint Hennyey Gusztáv az ese­mények után harminc esztendővel is elég jól emlékezett, emlékezését másként kellett volna kiegészíteni. Hennyey Gusztávnak az emigrációban ki­fejtett működését nagyra becsülte az egyko­ri nyugatnémet kormány, de más nyugati államok is. Hennyey úgy vélte, hogy a kö­zép- és kelet-európai emigrációknak közö­sen, együttműködve kell fellépniük a kom­munista uralom felszámolása érdekében. Sokat tett ezért, mert ő is tudta, hogy a Szovjetuniót csalt egy dolog érdekli és vezér­li, a hatalom, a kommunista rendszer minél nagyobb területekre történő Ititerjesztése. Nem véletlenül idézte oly sokat Hennyey George F. Kennant, az amerikai diplomatát, a Szovjetunió egyik legkitűnőbb ismerőjét, Eiki szerint: „Amit 1944 nyáréin láttam, ele­gendő volt ahhoz, hogy meggyőzzön: nem­csak, hogy oroszországi politikánk hibás, hanem a háború utáni világ kialakítására vonatkozó minden tervünk, valamint ön­ként vállalt kötelezettségeink egytől egyig a szovjet vezetésnek, szándékainak és politi­kai helyzetének veszedelmes félreismerésén alapulnak.” Kennan meglátásait Hennyey már korábban is érezte, előtte kevésbé volt „titok” az 1930-as évek Szovjetuniója, ő is tudta azt, amit Kennan így fogalmazott meg: „...a szovjet kormány a hatéir menti államokat — Magyarország is az volt 1939- től (Sz. S.) - mindig is a saját érdekszférájá­nak tekintette. Tőlünk azt várja, hogy támo­gassuk az akciót ebben a térségben, függetlenül attól, hogy Eikár mi, akár a világ többi országa jogosnak vagy jogtalannak tartjuk őket.” Hiába volt azonban ez a felismerés a két világháború közötti Magyarország nem ta­lált olyan partnereket, amelyek mellé álltak volna. Akik pedig segítséget nyújtottak ne­ki, belső berendezkedésüket tekintve sem­mivel sem voltak jobbak a kommunista Szovjetuniónál, de gazdasági és katonai ere­jüket tekintve veszélyesebbek hosszú távon a brit birodalomra és Franciaországra. A kis államok pedig geo-, katonapolitikai helyze­tüknél fogva kénytelenek voltak sodródni és csapódni valakik mellé, így Hennyey szavait idézve igazat kell adni neki, amikor azt úja: „A kis Magyarország akarata ellenére bele­sodródott korunk nagy katasztrófájába s vé­gül elveszítette külső és belső szabadságát.” Utóbbiak visszanyerését Hennyey Gusz­táv már nem érhette meg, könyve azonban hazatért, sokunk számára szolgálva okulást és tanulságot. (Európa Könyvkiadó) Szakoly Sándor Egy kivételes életút művészi képeskönyve Luden Hervé monografikus albuma A közel hetedfél évtizede Franciaország­ban, és leginkább Párizsban tevékenykedő „fényképíró mester” most megjelent és min­den korábbinál gazdagabb, reprezentatív hazai képgyűjteménye nemcsak a talán Kassákéktól vagy Major Mátétól elnyert ne­gyedszázados barátságunkra emlékeztet, hanem egy tizenöt év előtti, jóízű „csínyte­vésre” is, amelyet az album pontos doku­mentációja sem jelöl. Ha ugyan csínytevés volt egyáltalán. Bár szememben „adat” lett ez is, nem éppen közkeletű. Elkán Lászlótól (Hervé e néven született Hódmezővásárhe­lyen) egykor több, nem kicsiny feltűnést kel­tő méretű levélben és szép számban kaptam a „hazai publicitás céljából” fényképeket, át is gyűrődtek rendre a „fellazításra” ügyelő hazai szűrőállomásokon. Jó részben a most megjelent album törzsanyaga volt ez, a ké­pek meg is jelengettek a Fotóművészet 1970/71 körüli számaiban. És mivel eléggé fellazult lettem ekkorra már, majd módom nyílt egy kedves ldsközség, az Esztergom­hoz és Budapesthez egyaránt közeli Baj na apró művelődési házában kiállítások rende­zésére, a sorban a környék kiválóságai, majd Vasarely és Kassák, ugyanígy mások műveinek bemutatói után gondosan összeál­lított tablókon, üvegtáblák alatt megrendez­tük és megnyitottuk szépen itt az áldozatos donátor második önálló hazed tárlatát. A do­log több okból érdemel említést, és koránt­sem a magam szerepe okán jegyzem itt. El­89

Next

/
Oldalképek
Tartalom