Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Szakály Sándor: Egy volt magyar királyi külügyminiszter visszaemlékezései (Hennyei Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között)
arról „a csapatról, amely a győzelemre állt fel”, és sokszor a vereséget kell magyaráznia. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor már új fejezet kezdődött az Antall-kormány életében, hiszen a miniszterelnök - élve törvényadta jogával — átalakította kabinetjét. Igaznak látszik Lengyel megállapítása: „A miniszterelnök az ország és a kormány legfőbb irányítója, a köztársasági elnökkel és bármely kormánytaggal szemben. A miniszterelnök valójában kancellár.” A sok fontos és érdekes információt is nyújtó lábjegyzetek egyikében pedig ezt olvashatjuk: „A kormánynak és a miniszterelmek egyenként a konfliktusokban megmutatkozó magatartása arra utal, hogy az adott helyzetben a lehető legrosszabb formájukat mutatják, vagyis mindenki rosszabbul viselkedik, mint „békében”. Viszont a kormány nem konszenzusosán, hanem konfliktusosán politizál.” Ennek hatása — teszem hozzá gyorsan - vitathatatlan lesz politikai kultúránkra is. A magyar politikai kultúra eddig legnagyobb hatású elemzője, Bibó István, azt írja, hogy „gyerekes dolog azt képzelni, hogy a politikai kultúra fejlődésének eltorzulását okozhatják zavaros filozófiák vagy egy rosszindulatú propaganda izgatása. Komoly tömegérzelem csak indulatból származhatik, indulat pedig csak valóságos élményből.” Most pedig jelentőssé fog válni a társadalmi tevékenységi szférák sajátos egymásrautaltsága. A gazdaságilag ésszerűen cselekvő ember ugyanis sokkal inkább válhat politikailag is racionálisan cselekvővé. S mutatis mutandis ugyanez áll a szervezetekre is. Politikailag is veszélyes, ha az emberek irracionális cselekvésre kényszerülnek. S ez a jelenlegi magyar társadalomban egyaránt igaz a magánvállalkozót a változó és visszaható szabályozással adott esetben tisztességtelenül is kezelő, ám mindenképpen gyors meggazdagodásra késztető, valamint a vegyes vállalatokat és az új-régi szövetkezeteket a reális helyzetben való ésszerű cselekvéstől eltérítő, egymásnak is ellentmondó normákat tartalmazó jogi szabályozás esetében. Nem is szólva az olyan gyakorlatról, amely eleve nehezíti vagy lehetetlenné teszi a racionális magatartást. Ha ezt fékezni tudj a egy szellemi termék - akkor már értelme volt Lengyel Lászlónak megírni, és a 2000/Századvégnek kiadni ezt a küllemében is szép könyvet. Komáromi Attila Egy volt magyar királyi külügyminiszter visszaemlékezései Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között A XX. századi magyar történelem iránt érdeklődő olvasók bizonyára örömmel fogadták az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös sorozatát, mely Extra Hungáriám néven vált ismertté, és immáron a hetedik kötetét adta közre. A hetedik kötet — melyet a tervek szerint követ még néhány — Hennyey Gusztáv szolgálatonkívüli vezér- ezredes, a Lakatos kormány (1944. augusztus 29.-1944. október 16.) külügyminiszterének 1975-ben német nyelven megjelent visszaemlékezésének jegyzetekkel, dokumentumokkal kiegészített magyar fordítása. Hennyey Gusztáv visszaemlékezésében — ha röviden is, de - pályafutásának egészét igyekezett az olvasó elé tárni, a katonatiszti hivatás választásától a Németországban — annak is a nyugati felében - folytatott emig- rációs tevékenységig. A szerző életútja, a magyar katonai felső vezetés tagjainak életútját tekintve akár tipikusnak is mondható. Az Osztrák—Magyar Monarchia éveiben a középrétegek alsó régióiban elhelyezkedő, Magyarországra még a XVIII. század elején bevándorolt Erb család fiúgyermeke a katonatiszti pályát választotta élethivatásul. A budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapródiskola elvégzése után a szolgálati beosztás hamarosan egy isten háta mögötti helyőrségbe, Montenegró és Hercegovina határára juttatta a fiatal tisztet. Végigharcolta az első világháborút, majd a tanácsköztársaság vörös hadseregének tagjaként vett részt a hazát védő harcokban, és a bukás után a nemzeti hadsereg (1922- től ismételten magyar királyi honvédség) soraiba lépett be. Pályafutásának ezen évei, melyek meghatározói lesznek életének a 2. vkf. osztály (a honvéd vezérkar főnöke hírszerző és kémelhárító osztálya) állományában telnek el. Szinte kezdetektől tagja a Stojakovics Döme (később Sztójay Döme, 1944-ben miniszter87
