Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Bodri Ferenc: Camus-kudarc Magyarhonban - 1948
1946); „ihletetten, megértőén és szuverén módon, a művészi nyereséget korszakos jelentőségűnek találva” egy 1980 táján született értékelés szerint. A hosszú tanulmány közvetlen fogadtatása ennél keményebben ítélkezett, kanosszajárásra kényszerítve az elemzőt utóbb. „Annyi szolgai esztendő után a francia gondolatot ismét a szabadság eszméje gyötri - ha nem is politikai, de erkölcsi értelemben.indítja Sőtér „a szabadságra ítélt ember” gondolkodásának és félelmeinek, majd e gondolkodás irodalmi jelentkezésének (Férfikor) bemutatását, a filozófiai eredetek kellő felidézése, a korszerű eredmények megközelítése után. Albert Camus művészetének elemző értékelésére Sőtér két esztendő után vállalkozik (A reménytelenség útjai - Válasz, 1948 július), és akár a tanulmánypár címváltozatai jelezhetik az időközben jelentkező, majd győzelmesen elérkezett szellemi módosulást. 1946/47 fordulóján az Illyéssel és másokkal közös meghívást élvező Márai Sándor utolsó állomása szintúgy Párizs lett természetesen a közös napok után. „...A Montparnasse kihalt.,.,a Döme csaknem teljesen üres és hideg.csalódik ahosz- szú távoliét után. Charles du Bos „megközelítéseinek” egyik kötetét, Paul Valéry „Mon Faust”-ját, André Maurois 1946-os jegyzeteit olvassa, megvásárolja Sartre egzisztencializmus-füzetét és Eluard épp soros verskötetét. Charles Du Bos-ról már itthon olvashatta Gyergyai tanulmányát az indulás előtt (Műveltség - 1946). A francia könyvkiadás amerikanizmusa riasztja a látogatót: „...az irodalom meghalt, éljen a könyvtermelés.- skandálja a szlogent ironikusan. - A könyvek már nem is az olvasók, hanem a fogyasztók részére készülnek, egyforma jó minőségben, mint Brauchnál a virstli...” - szömyűlködik. Cocteau filmjét (A szép és a szörnyeteg) kiábrándultán otthagyja a felénél, inkább C. F. Meyer regényét olvassa németül. „...Aragon, Éluard, Sartre, ez ma a Szentháromság - állapítja meg. - Kitűnő írók. De ad-e még Franciaország spirituális ösztönzést a világnak, mint tíz, húsz év előtt? Erre nehezebb felelni...” - tűnődik bizonytalanul. Bár Párizs korábban hat esztendőn át az otthona volt, a franciák előtt (mint Illyés a határon) Márai is szégyenkezik. „...Babitsról és Kosztolányiról akarok nekik beszélni, s még sokáig Endre Lászlót és Szálasit vágják a fejemhez. Nem jogtalanul. búslakodik az egykori párizsi barátok gyanakvásai felett (Európa elrablása - 1947). így aztán Adyhoz és önmagához, majd Illyéshez hasonlatosan „fel-feldobott kőként” indul és érkezik február hidegében haza. A vonaton Basel felé Gide háborús naplóját olvassa, oldódásul az Evangéliumot. Egy kitűnő kiskönyv egyik fejezetében az egzisztencializmus filozófiáját Mátrai Lászlóval párhuzamosan Kolozsvári Grandpierre Emil mutatta be (Az értelem dicsérete. Vallomás a francia szellemről — 1947). Ebben a körültekintésben is Sartre a főszereplő természetesen, az ő ideológiája és művészete. Mátrai csupán a filozófiát taglalja, Sőtér már a filozófia és irodalom kapcsolatát. „...Ámbár a francia kritika Sartre, Camus, Simone de Beauvoir műveit egzisztenciális regényként tartja számon, egzistencializmus és regényírás nem tartoznak szorosan össze...” Kolozs- vári-Grandpierre végkövetkeztetése szerint. Az esztendők és a „hozadék” során természetesen mindhárom álláspont módosul, elkötelezettségek és remények, közösségvállalási kényszer és lehetőségek szerint. Jelszó és példa: Gyergyai. * * * „...Amikor 1947 februárjában, egy dermesztő hideg tél végi este kiszálltam a budapesti pályaudvaron - a nagy vascsamok tetőzetét már üvegezték! -, megköny- nyebbülve úgy éreztem, hogy helyes volt hazajönni, itthon a helyem. Meg kell kísérelni — egy író nagyon szerény eszközeivel és tökéletlen módszereivel - megszövegez63
