Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Tusnády László: A Toldi és a néprajz

(s persze további példát is említhetek). Népi mondókák világa sejlik fel, ha a hetedik ének utolsó sora jut az eszünkbe: „Kebelén kenyere, hátán volt a háza”.

Igazi mesemondói fordulat: „Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem...”

Gyermekkorunk óta tudhatjuk, hogy Arany a népnyelvből sok kifejezést merített. A „madárlátta kenyér” szószerkezetet talán az ő remeke élteti mai nyelvünkben is. Szemléletében a természet ölén élő embereket követi, erről tanúskodik a „szomjú kétágas” és több más hasonló fordulata. Hasonlóan mély gyökeret érint a költő, mikor a hold karikájáról beszél: „Mint egy arany tepsi, szétmeredt a képe.” (V. é. 11. vsz.) Kúnos Ignác gyűjteményében lehet olyan török népdalt találni, amelyben a tepsi és a hold összekapcsolódik: „Fénylő a hold, fénylő, Tele tepsi kanállal:...”

A magyar ember szokásainak a megfigyelése, megörökítése is fokozza a néprajzi hűséget. Toldi mulatozását már említettem, de idetartozik az az epizód is, amikor Bence a nádasban találkozik Toldival. Ha eszünk, nem beszélünk — hirdeti a közmondásunk. Sőt Bence még akkor sem beszél, amikor kisebbik gazdája eszik. A tenyérviszketés és a pénz kapcsolatát ma is ismeri mindenki. Megtaláljuk a X. ének 13. versszakában. Az ember teljességét környezete is kifejezi, az is egy szokványos rendbe illik bele. Toldi Lőrincné házának a leírásában van a következő sor: „Rozmarin bokor van gyászos ablakában:...” (VI. ének, 1. versszak)

Közismert tény, hogy a népitéma-megjelölés magában a pályázati kiírásban benne volt. Arany János oly tudatosan végezte munkáját, hogy bizonyos szavakhoz, szóértékű nyelvi elemekhez ő maga fűzött magyarázatot, így találjuk például a „csihés” szó mellett az ő értelmezését, ugyanígy hivatkozik a hagyományra is.

Ősi balladáinkban, meséinkben népünk tiszta, romlatlan erkölcsét találjuk meg. A becsületes ember igazságszeretete, hite győzedelmeskedik a hamis, gonosz erőkön. Ez a szemlélet hatja át Arany János egész lényét. Volt, amikor úgy érezte, hogy a hit nem lobog benne akkora fénnyel, mint gyermekkorában, de erkölcsi téren mindvégig következetes volt. Erre a tiszta erkölcsi látásra még sok példát sorolhatnánk fel a Toldiból. Töretlen hitéről, akaratáról, igazságszeretetéről eddig is beszéltem. Mindennek a mélyén tiszta erkölcsi meggyőződése, tartása van.

Pokoljárása, üldöztetése idején édesanyjának üzen Bencével: jelenét és jövőjét összegzi a következő sorokban:

„Eltemetik hírét, mintha meghalt volna”.

,,De azért nem hal meg, csak olyaténképen Mind. midőn az ember elrejtezik mélyen,

És mikor felébred bizonyos időre,

Csodálatos dolgot hallani felőle. ”

(IV. ének, 21—22. versszak)

A jelen alámerülését a következő ének bevezető természeti képe is kifejezi, az éj „Az eget, a földet bakacsinba vonta, / És kiverte szépen koporsószegével:”, fényes csillagokkal, s ezüst koszorú a hold. Mi ez, ha nem Toldi üzenetének — sorsának a természetbe vetítése. A táj olyan, mintha valóban halottat venne körül.

A legősibb történetekben szerepel a főhős eltűnése, visszavonulása — rejtőzködése. A mesehős gyakran az elvarázsolt erdőben bolyong, ezért az erdő maga az eltévelyedés. Ez már a Gilgamesben megvan. Az erdő modern értelmezésével Bruno Bettelheim foglalkozott. A bolyongás nemegyszer pokoljárás. Paolo Santar- cangeli „Pokolra kell annak menni” című könyvében ezt a kérdést vizsgálta meg a kezdetektől korunkig létrehozott művekben.

78