Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Tusnády László: A Toldi és a néprajz
fajtája van. A magyarhoz közel álló több nép régi dalaiban is előfordul ez a jelenség. Ezzel Roman Jakobson is foglalkozott. Modem költészetünkben különösen Juhász Ferenc „Anyám” című eposzában van jelen. Ebben a műben Pomogáts Béla kutatta ezt az érdekes jelenséget. A Kalevala az egyik legismertebb alkotás, amelyben a párhuzamos szerkezetek vannak jelen. Valószínű, a finnek remekét a Toldi megírása után tanulmányozta Arany János. A párhuzamos szerkezeteket először népdalainkból ismerte meg. Rövid összegzésemben erről a kérdésről bőven nem szólhatok, csak még azt emelem ki, hogy ez is a néprajzból jól ismert sajátság, tudományos vizsgálatával is foglalkozott Arany János. Erre a szerkezetre még egy példát említek: „Itt van immár a had, Laczfi nádor hada, Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;...” (I. ének, 8. versszak) Az ismétlés mind a népdalban, mind a műköltészetben a fokozásnak, az erősítésnek az egyik eszköze. A következő ismétlés a feszültséget növeli: „Repül a nehéz kő: ki tudja hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” (III. ének, 7. versszak) A sorok páros rendbe állását elsősorban a páros rímek biztosítják. Ha eddig figyeltük a mű világából felsejlő számokat, akkor emlékezünk rá, hogy eddig a kettővel, hárommal és néggyel találkoztunk, jóllehet legelső tanulmányaink alapján is rögtön mondhatjuk, hogy a háromnak, mint népmeséi számnak, fontos szerepe van a műben. Ezt a tényt senki sem akarja vitatni, de azt sem árt szemügyre venni, hogy a Toldiban a számok nem véletlenül bukkannak elő, hanem egy világos rendbe illeszkednek bele: ez a hagyományt követő művekben fölöttébb természetes jelenség. Az imént említett számok a felező tizenkettesek szótagelosztásában is benne vannak. íme két tetszőleges sor ütemalkotása: 4/2//3/3 vagy 3/3//2/4. Ugyanakkor vannak további számok, melyek a háromhoz hasonló módon a népmeséinkben is fontos szerepet kapnak. A tizenkettő nagyon mély, ősi emlékeket őriz, a zártságot, a teljességet jelenti: a tucat az egynél, kettőnél stb-nél nagyobb egység. Az etruszkok tizenkét saeculum- ban határozták meg a létüket. Az idő teljessége az év, s ez tizenkét hónapból áll. A Kőmíves Kelemenné című balladánkban nem véletlenül szerepel tizenkét kőműves. Arany János Toldijának a 12 éneke is ily szigorú rendet fejez ki? Lehet, hogy ez a mű olvasása közben nem jut az eszünkbe, hiszen nem is ez volt a költő fő szándéka. A vers mély rétegét viszont nagyon is uralja ez a szám, hiszen e sorok is tizenkét szótagból állnak, és ez a szám gyakran fordul elő a műben, sőt azok a számok is, melyeknek a szorzata: a három és a négy. A kettő és a hat inkább a ritmus rendjét adja, míg a három hangsúlyozottan népmeséi elemként van jelen, s mellette a négyet is többször említi a költő, mint a kettőt. íme néhány példa: „Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog...” 72
