Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Tusnády László: A Toldi és a néprajz
A XII. ének 4. versszakában tizenkét vitézről van szó. (Ez a 12 vitéz megy Toldiért.) A cseh vitéz tizenkét hős után járó vagyont és saját egész tulajdonát ajánlja fel. (XI. é., 17. vsz.) Toldi tizenkét lóra kap hópénzt. Mivel a hármas szám előfordulása a legismertebb, ezért a példákat csak felvillantom. A mű elején, a második versszakban is ott van: „Hárman se bírnátok súlyos buzogányát,...” Három nap után találja meg Bence Toldit a nádasban. Háromnapi bolyongás után a negyedik napon érkezik Toldi Budára. Röviden megemlítem, hogy a fenti számokhoz az idők során milyen értelmezés tapadt. Az egy a fő egység, Püthagorasz értelmezésében Istennel lehet kapcsolatba hozni. Minden nagyobb egység is ebbe a rendbe illik bele. A kettő a nő és a férfi, a hold és a nap — más minőség a többi számmal szemben, ezt nyelvi alakok is tükrözik. Az arabban még a jelen idő második és harmadik személyű alakja is eltér aszerint, hogy férfi vagy nő végzi a cselekvést. Van kettős szám is: al-qamar = hold, al-qamaráni = két hold, vagyis a hold és a nap. Dante ezt a két égitestet az ég két szemének tekinti, és nyelvünkben a páros testrészek számítanak egy egésznek, ezért mondjuk az egyik kézre vagy lábra, hogy „fél kéz”, fél láb”. A három a számok más minőségének a kezdete, ezért van világszerte különös szerepe: ott van a piramisok alakjában, Dante, Botticelli, Leonardo da Vinci műveiben is fontos tartalmat fejez ki. A középkorban a három a szellemet fejezte ki. (Dante művében a Szentháromságot.) A négy az anyagot idézte fel. Erre már előzőleg láttunk példákat. A hétnek (3+4) is fontos néprajzi háttere van. Ennek a számnak is fontos néprajzi háttere van. így tudjuk meg, hogy Toldi „vett sisakot, páncélt, hét tollú, buzogányt” (XI. ének, 4. versszak), „Gyilkos sziget volt ez: már hetednap óta...” (XI. ének, 10. versszak) A Bibliában, a néprajzban gyakran fordul elő a negyven. A mohamedánok negyven nappal a halál után külön megemlékeznek az elhunytról. Gyertyaszentelő és karácsony között negyven nap van. Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában. Ősi török eposzok főszereplőjét negyven vitéz kíséri, és itt nem kell az „Ali Baba és a negyven rabló” című mese hatására gondolni, hiszen a negyven török közmondásban is előfordul: „Negyven évben egyszer az asszony szavát is meg kell hallgatni”. A százlábút pedig negyvenlábúnak mondják: kirkayak. A fentiek alapján nem kell azon csodálkoznunk, hogy Toldi György negyvened magával vendégeskedik édesanyja otthonában. Szerintem a számok fenti rendjébe illik bele a néprajzban oly fontos három alapszín egymás utáni említése, mégpedig döntő helyen: ott, ahol életről, halálról van szó, a Xl. ének 11. és 12. versszakában a fekete, a fehér és a piros találkozik: ezek a színek egymástól távol élő népek legkorábbi alkotásaiban az élet három nagy átmenetét fejezik ki: „Ismeretlen bajnok fekete paripán Vágtat a zászlóhoz és mérkőzni kíván. Sisakellenzője le vagyon bocsátva, Csúcsáról fehér toll libeg-lobog hátra; Toldi (mert hisz’ volt) a tollat levészi, Mindjárt ott teremnek a király vitézi, S eveznek a tollal, mint hogy tisztök tartja, 73
