Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Nagy Olga: A szerelem: kozmikus létélmény
rű költészetből itt csupán néhány verssort idéznék, mely jól szemlélteti nemcsak azt, hogy maga a nász „szent”, ,,sacré”-jellegű, hanem azt is, hogy az a bizonyos kozmikus létérzés hogyan érvényesül benne. Hiszen a szerelmi egyesülés mindenütt a földi termékenységgel asszociálódik. Eszerint a női fél ezt mondja: „De ölem ugar a mezőkben / — Ludak rétje, a ludak járják — / domború fold, / Bikámat váija. Majd: „Ölem öntözött föld... / Istennő, a király szántja fel neked” — hangzik az istennő, Innin kérdésére a felelet. Majd: „Szánts ölemre, szívem szerette férfi!” / A király ágyékán cédrus meredezik, / Egyik oldalán len hullámzik, / Másik oldalán gabona hullámzik.” (97) Ugyanez az ének a női nemi szervet „ároknak”, majd „kis halomnak” nevezi, mely „csábítóan ragyog”, a nemi aktust pedig „szántásnak”, míg a férfi nemi szervet „ekének” hívja. (98) Figyeljük meg a kiemelt szavakat: egyrészt a föld termékenységével, művelésével kapcsolatos szavak: a női öl ugar, rét, domború föld, öntözött föld. Mindezek a női ölet a magot befogadóként érzékeltetik. Ugyanakkor a férfi ágyékán cédrus meredezik, oldalán len, gabona hullámzik. Ezt a gondolatot erősíti Szepes Erika tanulmánya7 is. Ezt írja: „...a föld felásása, a mag földbevetése, a gyümölcs leszakítása, a magnak a termésből való kiszedése — tehát szinte minden munkafolyamat megnevezése, ami mind a nemi aktust jelenti.” Majd Hendersont idézi, aki szerint: „a coitus minden agrokulturális metaforája tartalmazza a földbe betörés ideáját: szántás, vetés, ásás stb.” (151) Hogy a szerelem, illetve a termékenység mennyire egységes fogalom, az jól kiderül abból, hogy Priapusz, aki a szerelem istene is, egyben „nemző”, a földkerekség teremtője. „Mert minden a te erődből fogan / ami földet, az eget és a tengert betölti... / téged tisztel a jó Vénusz s a heves Cupido, a Grácia nővérek.” Idézzünk néhány példát a görög mitológiákból is! Ezek is beszédesen bizonyítják azt a bizonyos kozmikus látásmódot, érzésvilágot. Szepes Erika egy anonim himnuszban Priaposzt, a termékenység istenét idézi meg, „aki a földben termést fakaszt, ugyanakkor a földkerekség teremtője (orbis auctor). (168) A fenti adatot közlő Szepes Erika mindehhez még hozzáfűzi: „A természet termékenységének képzete az archaikus agrárkultúrában mindig összekapcsolódott az emberi termékenységgel...” Mircea Eliade A szent és a profán című munkájában8 kimutatja: a földműveseknél szinte természetes, hogy a nőt a röggel azonosítják, a magszemet a férfimaggal, a földművelést a házastársi egyesüléssel. S hogy ez milyen egyetemes létérzés, Eliade hivatkozik az Atharva Védá (XIV, 2. 14) soraira: „A nő eleven földdarab, vessétek belé férfiak magvait...” Majd a Koránból is idéz: „Asszonyaitok szántóföldek számotokra”. (155) Utal a hindu emberre is, aki feleségét átölelve így kiált fel: „Az ég vagyok, s te a föld vagy.” A dél-ázsiai példa — szintén Eliade szerint — ugyanezt illusztrálja, hiszen a falioszt és az ásót ugyanazzal a szóval jelöli: „Lak”. (156) Álcázott érzékiség Köztudott a kereszténység-hozta fordulat, mely abban kulminált, hogy a szerelmet „bűnösnek”, következésképpen tiltottnak deklarálta. így irodalomra, művészetre egyaránt erőteljesen kihatott. Hadd idézzük fel az ősi teremtésmítoszt, mely a szerelem „bűnös” voltát „megideologizálta”. Ne feledjük, őseink akkor és amiatt követték el a „bűnt”, az első szerelmet, amikor már megszegve Isten parancsát, 62
