Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Burány Béla: Száz „hogy vagy?” - ma a Vajdaságban
87. - „Közönségéssen...” (Férfi, szerb, magyarul, 63 éves, Újvidéken a joghurt forradalom alatt.) 88. — Csak e né rontsák!... (Férfi, 50 éves, 1989. február. Pristina tankokkal való körülzárása, meg a belgrádi második mitingek idején.) 89. - Hát... még talpon... (Férfi, 45 éves, 1989. elején, egy olyan korban és politikai helyzetben, amikor más is el volt képzelhető.) 90. - Hát, sokat annék ha tunnám, hogy mikó, még hogy mitű léssz jobb! Zannyába zistent, így... (Férfi, 40 körül, 1991. a belháborúk idején.) 91. — Hát, még helyemén. Mint Dorozsma, mikó a víz vitte... (Férfi, 35 körül, 1991-ben, a kényszer-behívások, a belháborúk idején.) 92. - So-óha jobban!... 10 — Mondja lemondó hangon és legyintve is hozzá. Két értelmét a hangsúlyból, utólag fogja fel az ember. A „soha nem lesz már jobban!” a másik. (Férfi, 1991-ben, a belháborúk idején.) 93. - Mint a baszott róka- Ténnap gyütt még az adócédula... De a traktort is csinátatni kéne! Még benzin sincs!... Gondóhatod!... Hogy mit észünk gyüvő- re, máj méglássák az okosok!... Tik hogy vattok? (Férfi, 50 éves, 1991. utolsó negyede. Horvátországban még lőnek. Vukovár már elpusztult, most lövik Eszéket.) 94. - Mint a lészédétt tőke!... A gyerékék, ki hány, annyi felé! Mondom is éppen az öregémnek... (Nő, 66 éves, 1991. végén.) 95. — Emelt fejjel!... Fal meg majd csak lesz valahol!- (A VMDK egyik vezetőségi tagja, 1992. elején.) 96. - Az este elvitték a Ferit!... De nem ám úgy, hogy... Csak gyüttek hároman, még kint is vótak, ősz má mingyá ménni köllött!... Aszongyák Eszék alá méntek... Ősz most... (Nő, 35 éves, 1992. február eleje.) 97. — (A kérdésre csak néz rám, alulról, ferdén és visszakérdez:) — Mi léssz má velünk?!... (S hogy mondott válasz nem jön, legyint s morog a föld felé:) — Nem tunná azt a cérnabarai víznéző asszon sé!... mégmondani!...1 11 98. -Hát... Ha hagynak!?...12 99. — Hogy vannak a nyugatiak? — Kérdezem egy tegnap érkezőt, aki négy hónapig volt kint tanulmányúton.-Azok?! Basznak ránk! Csak mégkérdézik néha, hogy mi újság otthon, aztán az, hogy szart-é a macskájuk aznap, az fontosabb nékik mint mink országostul! (Férfi, 33 éves, 1992. február). 100. — Nagyon jól!... Baszogatni akarsz?... (Fogja át a vállam nevetve. Pedig én komolyan kérdeztem. — Bújdosó katona, 1992. elején) Ceruzajegyzetek a gyűjtő-kártyák hátuljáról 1. - Szeretem a zentai beszédet. Tudom, nemcsak zentai az! A jugoszláv Tiszavi- dék mindkét oldalán ilyen az!... vagy csak hasonló. Mert azért minden helységben egy kicsit mindig más. De — szeretnivaló az mind!... Az itteni képes beszéd, a „mint a...” gyakoriságáról, tartalmi gazdagságáról és bizarr kivitelezéseiről más is szólt már elismerőleg (Kosa László). Nyelv és lélek- gazdagság dolga... (Kultúra kérdése!) íme, még száz bizonyíték! 2. Vajh, hogy szólnának ezek a válaszok angolul? (Régi magyar orvosi consilium nyelvén: „penis caninus ad muros iactatus”.) De ahhoz meg kéne magyarázni az angoloknak is a kétértelmű szójáték háta mögét, amit már a magyarok is jobbára 57
