Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Burány Béla: Száz „hogy vagy?” - ma a Vajdaságban
elfelejtettek, hogy a „lofat” törökül karót jelent, olyant, amilyenbe a végvári harcok idején egymás elfogott vitézeit húzták... S hogy a „falhoz vert” várfal elé állítottat... is jelent. Azt mondják, fura nép az angol. A fura szót máshogy mondták, ami hiedelemből nem idézhető eredetében. Mert azt mondták hozzá, hogy az angolból azért lett világnyelv, mert az angolok nem képesek más nyelven megtanulni... „Minek tegyék? „Bírják pízzel!... Máj megtanul más!...” Hallom a felsőhegyi kommentárt. Ezek az „egyéb” tényezők. Úgy tűnik, nem lényegtelenek. Ma sem. 3. — Ha az angol azt mondja: „How do you do?” (Hau du ju dú?), ami gyakorlatilag „Hogy vagy”-ot jelent, ugyanezzel a mondattal kell neki válaszolni. Ez amolyan köszöntésforma, mint a Szia!, vagy a Helló! Ha tényleg azt akarod kérdezni, hogy hogy van, akkor azt kell mondani, hogy „How are you?” És erre jön a „Köszönöm, nagyon jól!”, a Thank you, very much!” (tenk jú, veri macs! - „Ki veri azt a macskát?!” — vagy hasonló diák szójátékkal szerbül: Tenk juri veliku macku — Egy tank űz egy nagy macskát.) 4. — Egy ilyen, berögződtetett választ magyarul, otthon, tán egyszer hallottam életemben, zentai diákkoromban, egy 18 éves csókái diáklány szájából. Annak is, szinte ijedtében szaladt ki a száján, egy váratlan: — Hát ho-ógy vagy, Erzsikém?!...-re. — Köszö’m jó, hát maga? Durrantam szét a röhögéstől. Hetekig nem hagytam élni a szegény lányt, újra és újra nevetve játsszva körül az ügyet, a szerelem mindenféle játékot, nevetést virágzó bokraiban. De akkor fogant meg a gondolat: Tényleg! írni kéne a „rendes” válaszokat!... Vajon hány nyelvre lehetne ezeket azonos ízzel lefordítani? És hányra (és melyikre) nem? 5. — Zentán az Újsor utcai árokparton, a harmincas években, sztereotípia ügyben véleményértékű volt az unaloműző játék a szóval: — Beszélgessünk!... — Mini? — Mongyunk szépeket a szarrú! — Hogy vagy? Avagy: — Beszéjjünk a kurvákrú! — Jó! Hogy van öreganyád? — Haragszik a tiedre mer ócsóbban adja! Stb., stb. 6. - Szójáték-típus analógiaként, szidás, ami játékba kunkorodik: — Te kutya!... fejű!... tatár!... népek fejedelme! Avagy: — Édes jó asszonkám! Aggyon má égy ital vizet, merd olyan éhes vagyok, hogy assé tudom hun hálok az éccaka!... (Nagyapai hagyaték, vándorlegény korából.) Avagy: — Aggyá má papírt, ha van dohányod, mer gyufám sincs!... (Zenta, diákkor.) 7. — A szerb „Osrednje kilavo!” ennek jó analógja. 8. — Ha a „csúnya” szavakat kihagynám ezekből a szövegekből, ízük vesztette lenne mind, mint a sótalan étel: („— Milyen ízű lehet a paprika nélküli paprikás? — Girhésseknek való! Még akik azok is akarnak maranni!... — Fenét! Nem láttad még, hogy észnek, amikor idekerűnek?!...) 58
